Frusztrált vagyok emiatt és úgy érzem gátol az ismerkedésben. Hogyan kellene kezelnem? Kifejtem.

Tudom, hogy sokan azt fogják írni, hogy kamu, pedig igaz.

22 (lassan 23) éves egyetemista lány vagyok. Alapvetően kedves, közvetlen, laza, viszont amit egyre inkább negatívumként élek meg, hogy még szűz vagyok. Tudom, nem kéne cikinek tartani, de egyre inkább zavar.

Az oka elég összetett: sokáig voltak elég komoly önbizalmi problémáim, amik azért gátoltak abban, hogy bárkivel is kialakuljon bármi. Ez most sem tökéletes, de önmagamhoz képest, azért elég sokat fejlődtem e téren. Aztán ott van az, hogy nem igazán sodort össze az élet olyannal akivel alakulhattak volna dolgok, ha mégis, akkor vagy a másik nem akart semmit vagy kihátrált, vagy én nem mutattam ki eléggé az érdeklődésem stb. Illetve ott van az is, hogy az egyetemből én egy jó 1,5 évet otthon ültem a covid miatt (mint ahogy persze sokan mások is) és az az időszak mentálisan nagyon megviselt.

Szóval most ott tartok, hogy már nagyon vágyom az intimitásra. Nem mondom, hogy akárkivel, de azt se gondolom, hogy "életem nagy szerelmére" kellene várnom. Jelenleg külföldön tanulok és eddig nagyon sok mindenkivel beszélgettem. Nem konkrétan párkeresési céllal csak igyekszem mindenki felé nyitni. Aztán majd alakul.

Viszont továbbra is ott motoszkál bennem a dolog és ezen dilemmázok előre, hogy mi van ha valakivel alakul valami (akár csak valami lazább) és odakerülünk, engem frusztrál az, hogy még 0 szexuális tapasztalatom van. Ráadásul mondjam-e el vagy nem. Közvetlen szex előtt vagy már korábban. Tudom, a felnőtt dolog az lenne, ha viszonylag hamar közölném, de őszintén szégyellem. Nem kéne, de így érzek.

És az az igazság, hogy ez valahol egy ördögi kör, mert ez is gátol mentálisan valamilyen szinten.

Hogyan tudnám ezt fejben helyretenni? Hogyan kéne ezt kezelni?

Kérlek hagyjuk az olyan privátokat/kommenteket, hogy majd valaki "elintézi". Értelmes építő jellegű tanácsot, kritikát nagyon szívesen fogadok, olvasnék.