Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Plátói szerelem keseríti meg az életem már 16 éves korom óta? 23/L
Nos 16 éves korom óta van egy férfi, aki valami hihetetlen érzést vált ki belőlem pedig nem is ismerem. Azóta se láttam tőle helyesebbet :(
Nos 16 évesen tinderen párba álltam többször ezzel a férfival, aki sohase írt rám, tehát életembe nem beszéltem vele. Utána láttam az utcán, ugyanis a szülői háztól kb.5 háznyira lakik. Bejelöltem Facebookon, majd a telefonom elkezdett szarakodni és véletlen neki (meg sok más embernek is) tinder linket küldtem messengeren, halál ciki volt. Viszont erre az üzenetre nem reagált, tehát ebből gondolom, hogy sohase jöhettem be neki, mivel kihasználta volna egy férfi ezt a szerencsétlen alkalmat. Én ezek utána sohase mertem neki írni, mert égett a pofám, hogy küldtem neki egy tinder linket. Lehet így is azt hitte, hogy direkt volt és nyomulok rá. Szóval ez történt 2016-ban.
Tavaly nyáron mikor szülinapja volt vettem a bátorságot és írtam a Facebook falára neki.
Annyira elkeserít, hogy még 23 évesen is ő jut eszembe,pedig kapcsolatom is van már azóta. Szeretem a mostani párom, bár már elmúlt az a rózsaszín köd, elvagyunk, ennyi kb.
Mi a francért vonz ez olyan, akinek sohase kellettem? Tegnap tudtam meg, hogy kimenet dolgozni külföldre, totál elkeserített, hogy már nem fogom látni az utcán.
Gyerekkoromban nem volt túl jól a kapcsolatom a szüleimmel, anyám pasizott, apám meg ivott meg sok piszkos ügye volt. Engem szinte a nagyszüleim neveltek fel, nem szerettem otthon lenni a stressz miatt, örökké magányos és szomorú voltam. Lehet ennek az egésznek a gyermekkori dologhoz köze ? Kötődök egy olyan emberhez, meg álmodozok róla, aki szarik rám. Mintha egy tinilány lennék :(
Egyébként sok srácnak tetszem, adok magamra, sportos vagyok, viszont nála talán sose mertem volna a kezdeményezni, úgy érzem hozzá kevés vagyok. Félek az elutasítástól is, meg szerintem totál egyértelmű, hogy sose akart tőlem semmit sem.
Hogy verjem ki a fejemből? Nagyon szégyellem magam ez miatt, nem is beszéltem róla senkinek :( 7 éve rajta kattogok , kikészít ez.
"Gyerekkoromban nem volt túl jól a kapcsolatom a szüleimmel, anyám pasizott, apám meg ivott meg sok piszkos ügye volt. Engem szinte a nagyszüleim neveltek fel, nem szerettem otthon lenni a stressz miatt, örökké magányos és szomorú voltam."
"Mi a francért vonz ez olyan, akinek sohase kellettem?"
Elérhetetlen szülők. Ismerős gyerekkorodból a "nem kellettél" érzés.
Az agyad azt az érzést keresi, amit gyerekkorodba tapasztaltál, mert ezt ismeri, így ezt tartja biztonságosnak.
Még akkor is, ha ez káros. Tudatosítsd magadba, hogy a szülők elérhetetlensége az a múlt, már nem kell ezt az érzést keresned. Már ne ebben érezd magad komfortosan. Ott a párod, szeressétek egymást. Ez a pasas azt se tudod ki, idegen számodra. Sose beszéltetek, ki tudja milyen. Egy álomképet idealizálsz. Ennek semmi értelme. Nem tudod hogyan viselkedik. Hogyan lehetnél szerelmes? Ez nem szerelem!!! Bele képzelsz dolgokat és abba vagy "szerelmes".
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!