Ez normális vagy már beteges?

A helyzet az, hogy megismertem egy fiút aki már kezdettől nagyon nyitott volt rám.

Ahogy beszélgettünk szimpi volt, normálisnak tűnt. Barátilag jól elvoltam vele de tudtam hogy többet nem szeretnék tőle. Ő egyre jobban közeledett, kiderült belémszeretett, komoly szándékai vannak stb. Belőlem nem váltott ki semmit viszont nem akartam megbántani és durván elutasítani. Csak annyit mondtam neki ne élje bele magát ha valami nem úgy alakulna, nem akarok félreérthető jeleket adni amiből táplálkozni tudna vagy bármi, nem szeretném hogy miattam rosszul érezze magát és csalódás érje.

Jól reagált de igazából ugyanúgy nyomult merthogy ő nem adja fel és küzdeni fog.

Szóval most az történt hogy 3 hét alatt belémszeretett és rajong értem, nagyon erősen, ezt a tettei alátámasztják. Minden percben engem figyelt (nem túlzok azzal hogy minden percben), mindig követett akármit csináltam és akárhová mentem, mindig beszélgetni akart velem, mindig el akart hívni valahova randizni meg hogy kettesbe legyünk, mindig velem akart lenni. Mindig ilyen nyálas szövegeket mond, a céljait már hozzám igazítja, velem összhangban tervez szóval már tőlem függ neki minden. Egy közös képért napokig nem hagyott békén, a számom is elkérte többszöri próbálkozással és én hülye megadtam neki. Azóta minden nap hív, egész nap írogat facen és rögtön reagál, egyfolytában beszélni akar velem.

Elmondtam már neki többször is hogy nekem nem alakult ki semmi és lehet nem is fog sőt úgy érzem ebből az én részemről nem lesz semmi. De ő nem igazán akarja ezt elfogadni mert ugyanúgy hajt. Sokszor mondta hogy én vagyok számára a tökéletes ideálja akit mindig elképzelt magának, külsőleg belsőleg megszeretett stb. Meg hogy nagyon sok bennünk a közös és nagyon megfogtam, ragaszkodik hozzám. Annyira nagyon akar engem hogy szerintem ő álomvilágban ragadt és ettől a képtől nem látja a valóságot, és nem veszi észre hogy mennyire ragadós.

Mondtam neki hogy ez nekem sok, annyira túlzásba viszi a törődést és odafigyelését hogy már azért ez is túlmegy egy határon, úgy érzem megfulladok ettől amit csinál. Vannak dolgai amiket nem bírok. Jobb lenne ha valaki másnál próbálkozna akinek ez még belefér és ez a szeretetnyelve, másnál jó lesz ez a viselkedés de nálam nem jön be.

Azt mondta változtat ezen és inkább a határon belül marad, de mondtam hogy nem kell megváltoznia mert ez ő, ilyen a jelleme, max elnyomni tudná magából. Akkor már nem önmaga lenne ha csakazért visszafogná magát hogy engem ne zavarjon.

De úgy látszik nem érti ezt meg és továbbra is rám van kattanva.

Ezt amúgy én valameddig igazából nagyon aranyosnak és értékesnek találtam hogy ő ilyen, mert ritka már mostanság egy ilyen személy aki küzd. De ez az egész amennyire erőlteti a dolgot rám, már inkább taszító hatása van és elkezdtem megijedni.

Ez így normális hogy egy ember 3 hét alatt belebolondul valakibe és ennyire rajong, amit ki is mutat?

Engem is fogott már meg fiú, én is odavoltam érte de nem zaklattam, nem csináltam semmit, nem mutattam ki. Főleg nem 3 hét alatt.

Ennek szerintem normális esetben hosszabb folyamat kell és idővel alakul ez ki.

Meg belegondolva, ha már most ilyen szinten rám állt, akkor mi lenne később ? Ha netán tegyük fel kapcsolatba lennénk és egyszer szakítanék vele, nem tudnék tőle megszabadulni se?

Apa kíváncsi volt ki ez a fiú, mutassak már róla képet. Nem igazán szoktam megosztani a szüleimmel a magánéletem, de ezt most megemlítettem nekik és megmutattam a közös képet. Apa ha ilyen volt, rögtön egy fotóról le tudta szűrni milyen az adott fiú és mindig igaza volt/lett. Azt mondta most kapásból, hogy egy pszichopatának néz ki a gyerek. Én látásból nem tudok valakiről ilyen megállapítást tenni, de eddig ismerve a fiút szerintem nem kis valóságalapja van ennek az észrevételnek.

Meg az is ott van, hogy nagyon sok ilyesmi történetet hallottam már. Ahol a férfi kezdetben odavan a nőért, tenyerén hordozza és belé bolondul, aztán ha valamiben ellent mond a nő vagy esetleg szakít vele, na a férfinek ott jön elő az abnormális énje ami addig felszín alatt volt.

Persze lehet hogy ez így túlzás és erős megítélés, de nekem valamiért rossz előérzetem van vele kapcsolatban.

Mit lenne érdemes csinálnom?