Hogy képes valaki szakítani, aztán mégis visszamenni az exéhez? Nem értem. Én megkönnyebbülök szakítás után, más miért nem? Felelőtlenül szakítanak össze-vissza, azért tudnak visszamenni mégis? Több lenn.

2 kapcsolatom volt, a másodiknak most lett vége. AZ elsőt mikor elhagytam, utána kb. undorodtam már az emlékétől is. Mióta most nem vagyok a párommal, gyomorgörcsöm van ha csak rágondolok, még menni kell a közös albérletbe a bútorokért. Mind a két szakítást oltári megkönnyebbülés követte.

Na de épp ezért nem értem, mások hogy tudnak visszamenni az exükhöz, ha ők voltak a szakító felek? Mások nem könnyebbülnek meg nélküle, nem undorodnak tőle, nincs gyomorgörcsük a találkozástól, ha már egyszer eljutottak arra a pontra, hogy jobb nélküle, és lelépnek?

Vagy mások úgy szakítanak, hogy nem is gondolják komolyan, azért folytatják később mégis? De az meg beteges, szakítani akkor kell, mikor tényleg nem akarod többé azt a személyt, és nem akkor, mikor átmenetileg eleged van belőle...