Nem tudom, mi van velem a nőkkel, szerinted?

24 éves koromban csókolóztam előszőr. Aztán jött vele a házasság, gyerekek, ház, lakások, kocsik, végűl a válás. Boldog 7-8 év volt, de mérgező kapcsolat is volt ez egyben.

Adtam magamnak olyan 2-3 évet, hogy elgyászoljam ezt a kapcsolatot, mielőtt új vizek felé eveznék. Oké, régebben sem voltam nagy csődör, de képes vagyok becsajozni.

De nem is tudom, hogy mit akarok. Feláll a szőr a hátamon, ha kötött kapcsolatra gondolok. Arra nem vágyom. Megvolt, nem jött be, talán majd 10 év múlva gondolkodom házasságban.

Most vagyok 34. vágyom egy kapcsolatfélére vagy valamiféle szeretőre. És tegnap is ott volt nekem a lehetőség, hogy úgy a semmiből felbukkanő idősebb nőismerősömmel jól érezzem magam, magunkat. De szó szerint a célvonalnál megálltam és visszamenekültem. mármint a személyes találkozás előtt. Értsd, ott voltam már a háza élőt.

Jó, felmerűlt bennem, hogy hülyeségre készülök, hiszen a hölgyismerősöm alkalmi kollégám is. De amúgy mintha ketrecbe akartak volna zárni érzésem volt. Mintha igába akarnám hajtani a fejem.

Persze, a szexre vágyom, de nem úgy, hogy fizetek egy fizetőslánynak, aztán megcsinálom. Abban hol lenne a hódítás. Tegnap viszont hódítottam, csupán szex vagy találka nem lett belőle.

Én nem tudom, mi van velem. lehet, csak az igényeim tűntek el, aztán most kiderült, hogy mégse? Nem értem magam.

34/f