Hogy éljem túl?

Kérdező nem jön helyre semmi, mert nem szerelmes beléd hát nem látod? Hazamegy, aztán ha szar lesz otthon, akkor visszamenne hozzád - KIHASZNÁL TÉGED! Ne hagyd magadat rángatni ahogy ő szeretné, legyen egy kis önbecsülésed, szereteted önmagad iránt.

Rá akarod pazarolni a szerelmed, amikor ő nem is viszonozza? Nem lenne jobb akkor inkább egyedül egy ideig és később egy olyan nővel megismerkedni, aki imádna téged?

Ő úgyis elfog hagyni téged és főleg nem szerelmes beléd, nem is lesz, egyértelműen képtelen rá.

Egy életképtelen ember a párod. Azért gondolkozzál el, hogy 22 évesen tönkre akarod e rakni az életed egy olyan emberért, aki 35 évesen már le akarja magát százalékoltatni. És nem, az nem mentség, hogy szar volt neki, az egyik legjobb barátomnak is rohadt szar volt, nagyon fiús is volt, hormonkezelésekre is vitték éveken át, de nem segített, ugyanolyan fiús maradt. Volt olyan, hogy osztálykiránduláson strandon voltunk és egy nő kiküldte a női vécéből, hogy mi a fenét keres ott. A szülei sem fogadták el, a bankettünk éjszakáján ott sírt, hogy a szüleinek nem mondhatja el, hogy leszbikus, mert annyira ellene vannak az ilyennek, pluszban még az osztályban is folyton b*sztatták, hogy úgy néz ki, mint egy fiú, stb. És mégsem lett egy ennyire megkeseredett, életképtelen ember, pedig aztán folyamatban kapta a szart, otthon is, meg a suliban is általános óta.

Úgyhogy gondolkodjál el, hogy mit akarsz, mert ezt olvasni is szörnyű volt, hogy ennyire mártír vagy, meg bele akarsz halni. Ne haragudj de kapjad már össze magad. 22 évesen egy leszbikus embernek sem áll meg a világ, ha esetleg attól félnél, és azért ragaszkodsz hozzá ennyire, mert félsz, hogy leszbi vagy és nem találsz mást. 22 évesen ne dobjad el az életedet, meg ne akarjál senkit eltartani, mert te is éppen ugyanolyan lelkinyomorulttá fogsz válni, mint ő, ennyire azért nem kell senkiért sem feláldozni mindent. Fordulj orvoshoz inkább, mert neked is segítségre van szükséged, meg a párodnak is.

Tudom, szarul hangzott, de nem tudok virágnyelven beszélni és ez a mérhetetlen függőség sem normális. Menejetek mindeketten orvoshoz, mert szükségetek van a segítségre. És nem, az hogy valaki elmegy pszichológushoz, nem lesz tőle se elmebeteg, se semmi ilyesmi, szóval tényleg menjetek el. Neked ezért a mártírságodért kellene beszélgetned valakivel, mert ez 22 évesen nagyon nem oké, hogy így gondolkodsz, neki meg 35 évesen nem oké, hogy ennyire elhagyja magát. Van állami pszichológus is, amiért nem kell fizetni, ha esetleg az okozna gondot, hogy drága.