Vőlegényem szerintetek poénkodott amikor azt mondta a haverjának jelenlétemben hogy nyáron formábalendül és megy csajozni?

Ezért mondom mindig, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Persze, most előhozakodhatunk azzal, hogy ne a szakítás legyen mindenre a válasz, meg hogy amit lehet, azt meg kell javítani, nem eldobni, stb, stb. Alapvetően egyetértek ezzel. De amikor valami már az elején sem működik, és az alapvető dolgok sincsenek meg egy kapcsolatban (tisztelet, megbecsülés, empátia), akkor mi a francért kell addig húzni, ameddig már késő nem lesz? Egyáltalán: miféle bunkóval álltál te össze? De ha már összeálltál vele, az első ilyennél ki kellett volna osztani, hogy azért tudjon határt húzni poén, meg bunkóság között. Vagy ha nem, akkor keresni egy olyan pasast, aki nem más nőkre csorgatja a nyálát. És akinek nem az a poén, ha alaposan megbánthat.

Oké. Mindenki hibázhat. Mindenki egyszer-egyszer túllőhet a célon. De hogy ezt rendszeresen csinálja? És csinálhatja, mert te elnézed neki... Hol a fenében volt benned tartás? Az első után fel kellett volna világosítani, hogy kapcsolatban van, és olyankor nem csajozgatunk, és nem szóljuk le a barátnőnket, pláne nem hihtetjük el vele, hogy ő csak egy sokadrangú nő, és mások mennyivel jobbak. Mert ha így gondolja, akkor legyen velük.

De persze a kérdező ezt tűrte éveken át. Rég ki kellett volna penderíteni ezt az érzéketlen tuskót, de nem... Akkor még a menyasszonya leszel. Mert ugye nem volt elég 3 évnyi megalázás. És nem elég, hogy eljegyez, akkor még szülsz is ettől a bunkótól egy gyereket, hogy aztán még évekig, évtizedekig részed legyen benne, ahogy más nőkkel kavar, miközben te otthon épp a gyerek fenekét törlöd.

Most mit mondjak? Sok boldogságot...

"ahelyet hogy normálisan meg beszélném vele"

Na, ez a baj.

Egyébként értem a dolog pszichológiai hátterét (remélem, a debil apáddal már megszakítottál minden kapcsolatot), de azért egy idő után már nem lehet mindent az abuzív, diszfunkcionális családra fogni.

#20: Nem szó szerint kell érteni, se úgy, hogy megetetti nap mint nap a kérdezőt.

Azért az elvarhato, hogy tekintettel van rájuk, nem?

Neki egyáltalán fel sem kellene, hogy merüljön, hogy olyanokkal viccel!

Ha meg egyszer azt teszi, akkor észrevehetné, hogy a kerdezonek rosszul esik, nem kérdezni, hogy mi a baj.

Lehet, ha a kérdező bevallja, hogy mi bántja abbahagyja (előtte), de még az sem tuti, elvégre olyan infantilis, hogy azt nem veszi észre, hogy amit művel az tiszteletlenseg és a kérdező kikeszul.

Remélem igazad lesz és megvaltozik, de valljuk be, aki ilyen IQ/EQ bajnok és a farkának él gondolatban az úgyis félrefog lépni sajnos.

Az én párom is szokott olyanokkal viccelődni hogy ha nem megyek vele akkor keres 1-2 diáklányt, meghogy jaj ő szegény hogy csak én jutottam, nem valami kis 20 éves. De ezt abszolút komolytalanul, tudom hogy imád. En meg visszacukkolom hogy a statisztika szerint nagyon szerencsés, hisz két 20 évessel él együtt (én 38, lányom 2, igy az átlagunk 40÷2=20)

Szóval van hogy az ilyen poénok valóban csak poénok. Es tudom, mert régóta ismerem.

A te esetedben viszont szólj nyugodtan hogy ezen most nem tudsz nevetni, ez rosszul esik. Terhesen teljesen másképp reagálunk mindenre, a semmiségeken is tudunk sírni, ez nem szégyen. Túltengnek a hormonok.

Ja es aki valóban hűtlen, az nem hiszem hogy ezt hangoztatja, az nagyon figyel hogy a párja mégcsak véletlenül se hallja ezt meg. Kivéve ha egy primitív suttyó. Ezt te tudod hogy milyen.

Néma gyereknek...miért kell az érzéseidet elrejteni, meg meghunyászkodni? A társa vagy, nem a lábtörlője!

"Jó, te meg poénkodj azzal, hogy mennyire le fogod húzni a gyerektartással, és milyen jó, hogy most már ő fog eltartani, ha akarja, ha nem. Alig várod, hogy hétvégén nála legyen a gyerek, te meg jól bepasizol."

Jó ötlet, aztán lássuk, neki hogy esik!