Gyerekvállalás előtt hogy volt?

Eleve akartunk mindketten gyereket, ezt eléggé az elején tisztáztuk is. Ahogy azt is, hogy nagyjából mikor, milyen feltételekkel. Aztán pár hónap után megbeszéltük, hogy szeretnénk összeköltözni, komolyak a szándékaink. Két év után eljegyeztük egymást, másfél évvel később esküvő. Utána akartunk gyereket, házasságban. Egy pár estét rászántunk, átbeszéltük, hogy ki mit érez, mennyire vagyunk felkészülve, mi lesz, ha egyikünk pl elveszti a munkát, mit hogy tudunk megoldani, ha bármi közbejött. Mindketten vágytunk rá, és mindketten féltünk is kicsit, de tudtuk, hogy közösen mindent megoldunk. Úgyhogy elkezdtünk próbálkozni pár héttel az esküvő után. Nem akartuk mondani senkinek, mert a családomban több nő is nehezen esett teherbe. Nem akartam évekig hallgatni, hogy mi van már. Nagy meglepetésre elsőre sikerült. Aztán egy sima terhesség után megszületett a kisbabánk.

Igazából annyira sablonosan mentünk végig szép egyesével a hagyományos lépcsőfokokon, hogy szinte unalmas. 😌

Szerintem egyikünk se akarta jobban. Talán a férjem beszélt róla többet, főleg a kapcsolat elején. A második gyereket ő akarta jobban, de meggyőző volt.

Kezdettől beszélgettünk erről, néha álmodoztunk, hogy milyen lenne, máskor meg arról, hogy hogyan nevelnénk, ha lenne. Ebben is nagyon hasonlóan gondolkodunk. A csalàdunk is hasonló, jól kijönnek a szüleink is, mi is az anyós-apóssal. Nagy meglepetés nem volt szülés után se, azt kaptuk, amire számítottunk.

Igazából mindig is egyértelmű volt, hogy mi összeházasodunk és gyerekünk is lesz.

Ha eddig sose jött szóba, akkor inkább kevés. Mi inkább azt tisztáztuk, hogy tényleg elérkezettnek látjuk az időt, és mindketten akarjuk. Egyikünk se akarta ráerőltetni a másikra.

A második gyerek előtt én jobban tartottam attól, hogy anyagilag és időben mennyire tudjuk megoldani. Neki is mindent meg akartam adni. Illetve értelemszerűen a terhesség, szülés, szoptatás és a gyed is rám várt. De megnyugtatott a férjem, és rám is átragadt a lelkesedése.

Először az első együttlét alkalmával merült fel futólag. Aztán rövid időn belül részletesebben. Egyöntetűen biztosak voltunk benne, hogy szeretnénk gyereket. Fél éve voltunk együtt, amikor elkezdtünk próbálkozni az első gyerekünkkel. Másoknak nem feltétlen ajánlom ezt, számunkra világos volt az elején (ismertük már egymást), hogy komoly kapcsolat lesz, együtt is szeretnénk maradni).

Szerintem kb. egyformán akartuk mindegyik gyerekünket. Azt se mondhatnám, hogy előtte célirányosan kezdtünk beszélgetni róla, mert valahogy mindig ott volt a jövőbeli terveinkről szóló beszélgetésekben.