Létezhet hogy azért szakít mert kirúgták?

"Létezhet hogy azért szakít mert kirúgták?"

"Én dobtam."

Te totál őrült vagy. Veled lehet normálisan beszélni? Mindjárt kiderül hogy a barátod is csak képzeletbeli volt.

Mivel még szereted miért ne?

Másrészt nem ő szakított, hanem egyértelműen te.

A kérdés az, hogy képes-e megváltozni.

"Akkor nekem is el kellett volna hagynom, mikor én voltam padlón?"

Nyilván nem. Csak míg részedről ez egy tényleg igazi kapcsolat volt, addig részéről... hogy is fejezzem ki magam... nem azt mondom, hogy ne szeretett volna. Csak a dominancia, a felületesség nagyobb úr nála, mint az érzelmek.

A másik dolog, hogy nem mindenki tudja helyesen kezelni a problémákat. Nyilván, ha az élet egyik szegmenségben probléma van, akkor máshol sem tud 100%-osan teljesíteni az ember. Legalábbis az emberek 99%-a nem fog tudni például a munkahelyén soha nem látott teljesítményt mutatni, miközben mondjuk tegnap ütötte el a gyerekét a villamos. Hülye példa volt, de talán érthető. Minden mindenre kihatással van. Csak az a nem mindegy, hogy ami tőlünk függ, annak mekkora behatást engedünk. Illetve nem mindegy, hogy mit miért áldozunk be. Tipikus példa, amikor az ember hagyja a magánéletét tönkremenni a munkahelye miatt. Ami már olyan szintű feszültséget, és agressziót idéz elő, amit az ember nem tud kordában tartani, és a kapcsolatát is megmérgezi, annak a kiváltó okát talán jobb megszüntetni. Mondjuk ha problémák vannak a munkahelyen, olyan szinten, hogy az már nem feldolgozható, akkor el kell gondolkodni a váltáson.