Bántottatok meg már valakit iszonyatosan? Ha igen, próbáltátok jóvá tenni, keresni őt, vagy elengedtétek a dolgot mondván úgysem bocsátana meg?

Velem ilyen nem fordult elő szerencsére, de véleményem szerint van egy határ - ami talán megbocsátást nyerhet el, amolyan lájtosabb eset, mint pl hazudott, fullentett mert nem akart megbantani.

És olyan is, hogy bántalmazás, megcsalas történt és hiába könyörögne jobb esetben a másik fél szakít vele, bár valljuk be, aki képes az utolsó kettőre az nem kér bocsánatot, mert magasból lesz@rj@,hogy a másikat megbantotta.

Én most a másik oldalról nyilatkoznék. Attól is függ, mivel bántott meg.

Például, más egy kegyes vagy kisebb hazugság, és más dolog a bántalmazás (ahogyan az előttem lévők is írják).

Én speciel nem vagyok haragtartó sem.

Szerintem amúgy egy próbát mindig megér, maximum nem bocsát meg, de legalább a lelkiismereted tiszta lehet.

Igen, bántottam már, de nem volt szándékos. Nekem se esett jól. Azt hittem barátok vagyunk, ő meg azt, hogy majd összejövünk és szerelmes volt belém. Elárultam nekem ki tetszik az osztályból. A legjobb barátja volt az.

Azóta már felnőttünk és jóban vagyunk.

Van az a szint, amikor bocsánatot kérsz és ennyi, jobb nem találkozni, jobb nem tartani a kapcsolatot többé.

És van az, amikor még a bocsánatkéréshez is gyáva vagy. És itt szerintem felesleges a "bocsánat" a legjobb amit tehetsz, hogy nem kerülsz a szeme elé és szépen elfelejt.

Én nem, szándékosan biztos nem. De engem már igen. De soha senki nem kért bocsánatot.

Mit csináltál?