Mi ennek az oka?

3. Az azért sokkal jobb ha tudod hogy jól nézel ki.

Engem az zavar, hogy van egy globális férfi ideál kép. Azaz az erős, izmos, sötét szemű, sötét hajú férfi isten. Ha bárhová is megyek, szinte mindenhol látok ilyeneket, és azt érzem hogy a jelenlétükkel mindenkit lenulláztak. Ott és akkor ők az urak, körülöttük forog minden. Ezekhez képes én extrém visszataszító vagyok, gyakorlatilag minden oldalról nem hogy nulla, hanem mínusz 100. A feleségemmel beszélgettünk az ebédnél kötetlenül. Majd csak úgy megemlítette, hogy neki az ideálja a sötét haj, sötét szem, aztán mégis én lettem. Én azóta rá sem tudok nézni, taszít az egész személye. Ennek már fél éve, valószínűleg az idén be is fogom adni a válópert, mert ha ránézek egyből a nagyfokű hányinger kerülget. A mai napig ha emberek közé megyek, maszk van rajtam hogy takarjam az extrém ronda arcom, és sokszor napszemüveget viselek, mert nem sötét a szemem. Bárhova megyek, mindenhol azt hallom, hogy a sötét haj, sötét szem. Én már ott tartok, hogy öngyilkos leszek, mert ezt nem tudom elviselni, és ezt komolyan mondom. Nem érzem magam embernek. Ha a bárki rám néz, úgy érzem mindjárt elhányja magát. Itt a gyk-n is küldtem fotót már nőknek, mind az összes azt mondta, hogy nulla az arcom, ők másra gondoltak, és bőven távol állok az elfogadható szinttől. Mint kiderült hogy a feleségem is valami másért van velem, bár ezt mindig is éreztem, mert a testi vonzalmat sosem éreztem nála. Hát igen, nem vagyok egy mediterrán macsó. Ez nekem már annyira zsákutca, hogy értelmetlennek látom az életem. Vagyis azt, hogy a megvetés övez mindenhol, és tükörbe nézve is egy kimondhatatlanul gusztustan sejthalmazt látok. A családi esemény videója döbbentett rá, hogy nem is emberi a küsőm.

Köszönöm! Én sosem voltam kibékülve a külsőmmel, olyan kortalan, kontúrtalan, teliholdszerű undormány. Pár éve milliókat költöttem ruhákra, kiegészítőkre, de a fejemen semmi sem változtat. A családi fotókon sem vagyok rajta direkt. A feleségemtől már többen kérdezték hogy elvált-e, mert egy képen sem vagyok rajta. A kortalan arc is nagyon zavar, mert sem fiatalon, sem most, pont ez miatt nem voltam emberszerű külsőleg. Én azt látom, hogy mindenki, vagyis az emberek 99.9999%-a külsőleg meghatározható. Az enyém nem nagyon. Nincs karakteres arcom, nincs benne semmi olyan vonás ami csak egy picit is vonzó lenne. Az sem lehet rám mondani hogy a ronda kategóriába tartozom. Ha rám néznél azt mondanád hogy ellenszenves és taszító, de nem azért mert tipikusan nagy az orrom, vagy eláll a fülem, vagy kancsal vagyok, tokám van stb. Rám nézel és valami belső érzés alapján menekülnél tőlem, a szexuális kisugárzásom meg olyan, hogy a világ kipusztulna, ha én lennék az egyetlen hímnemű ember a bolygón.

Ez nekem olyan kudarc, amivel egész életemben szembesülök. Pont ez miatt kényszeresen ismerkedek a neten, de mindig kudarc a vége. Mint ember rendes vagyok, vannak iskoláim, van családom, de nem bírok leállni az ismerkedésekkel. Tudom hogy kudarc lesz az összes, de valahol arra vágyom, hogy valaki elfogadjon úgy ahogy kinézek. Van egy társkereső ahol már nyár óta beszélgetek egy nővel, küldtem magamról képeket, azt mondta hogy neki bejövök. Viszont olyan képeket küldtem, ahol próbáltam beállítani magam, a fényeket meg mindent. Nem merek vele találkozni, mert élőben nagyon megalázó lenne ha látná a külsőm. Egy nap olyan 4-5 órán át gondolok magamra, leginkább azért mert emberek között vagyok. Ha férfiakat látok akkor egy pondrónak érzem magam hozzájuk képest, ha nőket látok, akkor meg szégyenlem magam a külsőm miatt.