A kérdésem azokhoz szól, akik 40-50 között lettek özvegyek, hirtelen hunyt el párjuk, és jó házasságban éltek. Mennyi idő után feküdtetek le mással?

Az ismerkedés elkezdése szokott kérdés lenni nem a szex.

Eleinte gyász van szomorúság, bánat, remenytelenség, a fájdalom feldolgozása, nélkule megtanulni élni, amkkor nem vár senki otthon, amikor ott a papucsa, átalakítani mindent, lelkileg gyógyulni, nem kell senki más érzés van.

Ilyenkor az ember mégcsak nem is ismerkedik. Senkivel. Nem hel ettesítheti Őt senki érzések vannak.

Amikor a feldolgozás megtörtént, belejön az ember abba hogy nincs már a másik mégis forog a föld, először tud már mosolyogni vagy örülni valaminek, elkezd talán kinyílni megnyílni, és aztán ha betoppan valaki jön a sodrás, az érzések meg a többi. Nem ilyenkor merül fel a kérdés hogy meddig illik nem d.gni.

Nem voltunk még házasok, az esküvő napján került kórházba es már nem jött ki. 4 év jutott nekünk.

2,5 év után lett új párom akivel lefeküdtem.

7-es, hát ahogy gondolod. Úgy látszik, nem sok szerelmes ember van akkor a földön. Nem nagyon hallok olyat, hogy párosával halnának meg emberek, csupán szerelemből. Gyászmunka után az ember általában talpra áll, akármilyen nehéz is.

Szóval ennyi erővel az öngyilkosoknak sincs soha semmilyen lelki problémájuk. Szerinted. Azért ezt gondold át, hogy itt mégis ki az agyhalott.