Házasságban élő emberek! Szoktatok néha azon filózni,ha nagyon megtetszik,vagy különlegenes találsz egy nőt/férfit, hogy talán egy másik életben milyen lehetne vele lenni?

Az túlzás, hogy szoktam filózni ilyesmin, de eljátszottam már a gondolattal egyszer-egyszer. Aztán mindig arra jutottam, hogy a mostaninál nem lehet jobb úgysem, szóval maradok itt :D

Nem vagyok álszent vagy ilyesmi, szeretem a férjem, a házasságunk jó (sőt, kiváló), de sem vak nem vagyok, sem fantáziától mentes. Biztos vagyok benne, hogy a férjemnek is már eszébe jutott egy-egy csinosabb, kedves kolléganőről vagy akár utcán látott lányról, hogy milyen lenne vele ezmegaz, szerintem ez nem bűn és nem a házasság minősítése. Amíg a tettek mezejére nem lépünk és a mindennapi életünket nem befolyásolja (márpedig az ilyen szökőévente egyszeri fantáziák nem befolyásolják), addig szerintem ezzel semmi gond nincs.

4-es ha olyan kiváló a házasságod, mi a bánatért fantáziálsz másról?? ha nekem nagyon jó a szerelmemmel az élet, eszembe sem jut más, nemhogy fantáziákat szövögessek...

kérdező, ha ez így már felmerült benned, akkor nem a nem létező másik életre kell gondolni, hanem a létező mostanira, aztán dönteni.

Megfordítom a dolgot. Én nem élek házasságban, nem volt soha párom. De azon gondolkodom, hogy egy következő életemben lesz majd, akkor az nagyon boldog párkapcsolat legyen sok különleges élménnyel, érzéssel, (na meg lefekvéssel).

Vagy még ebben ha találok, fiatal vagyok még türelmesnek kell lennem, de nem tudom mit hoz majd a jövő vagy mit sem...

7 nincs olyan, h. következő élet, ezt kéne megérteni! amit most nem lépsz meg, annak annyi.

elpatkolsz, és elrohadsz a föld alatt.

Mi lassan 20 éve vagyunk házasok, és igenis jó a házasságunk.

Ennyi idő alatt persze, hogy összehoz az élet olyan emberekkel, akik külsőre is tetszenek, a személyisége is tetszik, és kölcsönös a szimpátia. Hagyjuk már ezt az álszent dumát, hogy ha "igazán jó a kapcsolat", akkor nézni se tudsz másra. Nem leszel se vak, se aszexualis, se meleg.

A hűség egészen pontosan azt a döntést jelenti, hogy az ilyen esetben tudsz nemet mondani. Nem azt, hogy soha nem tetszett meg más, meg soha nem volt esély félrelépni.

Az élet nem egy tündérmese, ahol egy Nagy Ő van, és ha megtaláltad, akkor ugyanazon a kezdeti hőfokon lángoltok egy életen át, és senki mást meg se nézel. Egy embernek sok lehetséges párja van szerte a világon, akivel jó páros lennének. (De még így is kicsi az esély összefutni, talán öt évente egyszer.)

Sokszor látom, hogy felnőtt ember olyan irreális elvárásokkal élnek, mint ez a tévhit is, hogy milyen a jó kapcsolat. Aztán jön egy kolléga (legtöbbször), akivel kölcsönös a vonzalom, és egyből elkezd kételkedni a kapcsolatában, hogy biztos nem ő az "Igazi Nagy Ő", és elkezdi a hibákat keresni. Márpedig hiba mindenkiben van, senki se tökéletes. Aztán rúgja is fel a jó kapcsolatot az első idiótáért, utána meg sírná magát vissza az exéhez. Ráadásul pont ők hiszik, hogy a hűség bajnokai, hisz előbb szakít/válik, aztán dugnak. De minden kapcsolata úgy ért véget, hogy volt már neki más, és egyik se tart tovább 5 évnél.

Kérdező, amíg ez megmarad gondolati szinten, addig nincs gáz, még csak bűntudatod se legyen. Nézni szabad.