Miért nem tudok elengedni végre teljesen egy olyan embert, akiről tudom ,hogy nem lehet már az enyém?

Bolond nem vagyok, csak mielőtt lett volna párkapcsolatom nagyon sokat kínlódtam a hiánya miatt, és kevesebbnek éreztem magam ezért nagyon örültem mikor lett mert mindig egy önbizalomhiányos gyerek voltam amin mostanában már rengeteget dolgoztam de még nem értem el teljesen a célom.

Jártam vagyis járok pszichológushoz főleg a negatív önkép miatt de nem érzem azt, hogy annyira jól haladnánk... a legnagyobb félelmem, hogy más esetleg nem fog úgy elfogadni, külsőleg és belsőleg egyaránt. Emiatt nagyon szégyellem a külsőm, mikor kapcsolatom volt mindig egy ilyen nagy erőlelépés volt, hogy a felsőmet le tudjam venni vagy később az alsóm. És a legtöbb gondolat ami kering bennem az az ,hogy testileg, fizikailag valakinek nem vagyok elég ezért visszautasít vagy elhagy... ezért amikor ismerkedtem és összejöttem a második barátnőmmel akkor is egyből jött a stressz, hogy na vajon mit fog hozzám szólni. Ja na mind1.Valszeg tényleg idealizálom mert úgy is képzeltem el annó hogy na megtaláltam a perfekt lányt akkor mostantól minden fasza sínen vagyok leéljük egymás mellett az életünket... nagyon idealista hozzállás volt de gondoltam nekünk is sikerülhet mert ismerek szülőket akik ilyenek stb. Vele képzeltem el mindent aztán széthullott a kép.. ja azóta meg nem sikerült senkivel még ilyen mély kapcsolatot kialakítani...