Nárcisztikus személlyel volt dolgom vagy én vagyok a hülye?

Én nárcisztikus személyiségzavaros vagyok, de nincsenek dühkitöréseim. Rejtett nárcisztikusként, én nem impulzivitással reagálok, hanem bennem erős szorongást ébreszt a kritika és az elutasítás. De egyébként folyamatosan dolgozom az ügyön, terápiára is járok, hogy kb egészséges önértékelésem legyen, és hogy ha olyanom is van, ne okozzak nagy problémát se magamnak, se pedig a környezetemnek, tudjam kezelni a rossz érzéseimet. Nem könnyű egy ilyen sz*rsággal együtt élni nekem sem, mert amúgy kb konstans ürességérzésből, bizonytalanságból és kínlódásból áll a lelki világom. Mondjuk, mindezek mellé társul egy egész mély gondolkodású, komoly és nyitott felfogású intellektus is (persze, fényezem magam - de amúgy ez tényleg az érdemem), viszont nem könnyű úgy élni, hogy egyszerűen a lételemed az, hogy más mit gondol rólad, még ha ezt magad előtt is tagadni próbálod, mert kb nulla az önbecsülésed. De aki az impulzív nárcisztikus, az mondjuk tényleg nehéz dió sajnos mások számára, mert ő valóban beismerni sem hajlandó magának, hogy valami talán nincs rendben vele...

Egyetértek 4-essel, ne használjunk pszichológiai szakkifejezéseket. Ilyesmit egy igazi pszichológus is csak vizsgálat alapján tud megmondani.

a 4-essel*