Minek nevezik azt, hogy amikor ha nincs senkim, akkor meghalok a magánytól, ha van valakim, akkor meg menekülnék a kapcsolatból?

Pacsi.

Annyira vágyom valakire, amikor lett volna akkor meg ahh köszi nem.

Igen, kötődési probléma. Nekem sosem volt még kapcsolatom, de érzem, hogy ha valaki lenne mellettem, akkor neki az büntetés lenne, holott mostanában sokszor érzem azt, hogy az egyedüllét nem jó, így jó lenne (legalább néha), ha lenne mellettem valaki.

Kérdező: ennek nálad is van valami oka, ezzt érdemes lenne végigfuttatnod magadban, hohgy miért/mitől van ez, és feldolgozni a kiváltó eseményeket.

Hát ha szerelmes vagy akkor nem akarsz menekülni tőle :D

Azt hogy egy adott kapcsolatból de miért akarsz “menekülni” neked kell tudnod. Ha úgy érzed hogy van valami lelki háttere, akkor keress fel egy szakembert, aki segít feltárni hogy miért van ez. De a legtöbbször semmilyen “kötődési probléma” nincsen, egyszerűen a megfelelő társat nem találtad még meg.

Személyiségzavar. De egy szóban erre a lelkiállapotra ne várj választ, mert nem fedi a valóságot.

Egy kapcsolat sok "áldozattal" jár.

A másikban mindenki önmagát keresi.

Már van egy kialakult életviteled, van egzisztenciád, elképzelésed az életről.

Ma nehéz, szinte lehetetlen a kapcsolatteremtés olyan szinten, ami lehetőséget ad a másik megismerésére. Marad a: vágy. A kielégítetlenség, a magány megélése. Maga a megismerés, az ismerkedés egy folyamat, amibe sok energiát, és főleg időt kell beletenni.

Mindenki vágyik egy társra alaphelyzetben. Szerintem. DE! Amikor csalódások érnek, azok visszavethetnek, vagy vissza is vetnek ettől a vágytól, hosszabb-rövidebb időre.

Ha menekülsz egy kapcsolatból, sok oka lehet. Pl.:

-az ember akit megismertél: személyiségzavaros, pl: nárcisztikus, borderline, kodependens és ezek keveréke, vagy ezen személyiségjegyek keverékének hordozója. Ha ilyenbe botlasz, és idővel nem tudsz azonosulni vele, akkor rájöttél, Te nem vagy ilyen, és menekülsz.

-Te hordozol magadban ezekből a tényezőkből néhányat, és, ha nem kapsz visszacsatolást, -de elutasítást sem-, akkor menekülsz, mert nem "forrásod" a másik.

-rájössz, a másik nem adja azt, amire szükséged van. Fizikailag ugyan szimpatikus a másik, de lelkileg és szellemileg, idővel kiderül: messze vagytok egymástól, vagyis a kölcsönös szimpátia után létrejött kapcsolat során ez kiderül. A szimpátia egy összetett "képlet", a részletek felszínrekerüléséhez idő kell. Ha van időtök megismerni egymást érdektelenül, különböző élethelyzetekben, pl: egy közös társaságban, legyen az baráti, edzés, stb., akkor meg lehet figyelni a másikat, és van idő kialakulnia egy képnek, jó esetben kölcsönösen, és van idő tét nélkül ismerkedni. Ha direktben, egy adott helyzet kapcsán, hirtelen történik az ismeretség, VAGY társkeresőn, a korábbi, hosszabb időt, több alkalmat biztosító ismerkedéssel ellentétben töredék információhalmaz alapján indul el a kapcsolat. Ebből jót kihozni, kevés esély van, KIVÉVE, ha a célotok, élethelyzetetek, felfogásotok stb... annyira egyforma, hogy a bizalom gyorsan kiépül. VISZONT, vannak esetek, amikor erre utazik valaki, és gyakorlata van az ilyen helyzetben élő emberekkel, akiket meg lehet hülyíteni, mert a vágy elhomályosítja a tudatosságukat, tehát jó: ÉBERNEK lenned, vagyis tudatosnak.

-határozatlanság: még nem ébredtél fel. Nem vagy tudatos arra, mi a kapcsolat. Nem fogalmazódott meg az, mit vársz el egy kapcsolattól. A szexualitás, egy társ létezésének jótékony hatása: végy, de az elfogadás, alázat, kompromisszumkészség és egy sor dolog még nem érett meg Benned, így bizonytalan vagy, csak "szemezgetsz" a jóból, amikor tenni kellene, vagy áldozatot hozni, a legegyszerűbbet mondom csak: pl.: az idődből adni a másiknak, az teher lehet idővel. Amint összeszeded magad, akkor leperegnek rólad azok, akik a felszínt nyújtják Neked, vagy egy-két találkozásért, bízva legalább egy éjszakában... megtesznek Neked mindent..., addig... Amint tudatos leszel, Önnön magadra, megérik Benned az elhatározás, és ráébredsz, egy közös lét nem egyenlő az egyedülléttel, egy másik ÉLETFORMA, ami tulajdonképpen az élet egyik alapvető állapota, ami állatfajonként eltérő, de az embernél jellemzően fontos az életben, akkor elkezdesz így érezni, gondolkodni, és elkezdesz így "rezegni", és most kérlek ne nevess ki, de ez a rezgés más, mint a tudattalan, akár jelenlegi vagy korábbi életérzésed. Ez a rezgés segít olyan emberekkel találkozni, akik ugyan így éreznek, mint Te. A jelenlegi, vagy korábbi rezgésszinteden, az annak megfelelő embrekkel kerültél kapcsolatba, vagy aki másképp érzett, "rezgett", nem is érezted meg, mert nem voltál rá nyitott.

Neked kell megvértened magad, tudatossá kel válj önnön magadra, arra, hogy eddig hogyan éltél, most hogyan éls, és hogyan szeretnél élni. Ha mindezt megérted, és belülről megéled, elfogadod, egy új tudati szintre emelkedsz, és azok jelennek meg az életedben, akik hasonlóan, vagy ugyan így rezegnek, éreznek -a gondolkodás egó, ezt nem sorolom ide-.

Figyeld és keresd az emberek tekintetét, és sokminden kiedrül belőle. A munkatársaidét, az utca emberéjét, a partneredét. Csak figyeld meg őket, válts tekintetet az emberekkel, és megnyílnak előtted, szó nélkül. És lesznek olyan tekintetek, akik "elbírják" a nézésed, és lesz köztük olyan, aki szimpatikus, és lesz köztük olyan, akivel tudsz kapcsolatot teremteni. És akkor légy "jelen". A MOST-ban.

És ne várj: csodát, de tedd meg az első lépést, mert akkor "megadatik" a válasz. Légy tudatos arra, mit szeretnél, légy tudatos a jelenre, és önmagadra.

Hallgass Eckhart Tollét, (pl.: Korek Mária YouTube csatornáján), vagy hallgasd meg a MOST hatalmát, vagy az ÚJ FÖLD hangoskönyvet, de ne csak öt percet belőle, több részletben, de szánj rá időt, hallgass Gunagrihát a YT-on, szánj időt magadra, a lelki érésedre, adj időt magadnak: megfejlődni azt, ami kell, ahhoz, hogy letisztultabban, érettebben szemléld a világot, kezdve: ÖNMAGADDAL.

:)