Ebből vajon miért nem nőttem ki soha, ez olyan tini dolog, nem?

Ha egész életedben elfogadtad ezt az állapotot, sosem próbáltál változtatni rajta (nyitni mások felé, elhinni, hogy érdekes lehetsz más számára, stb.), akkor nem furcsa, hogy ugyanaz ismétli magát, mi változott volna önmagától?

A személyiségfejlődésben leragadtál.

Pont azért, mert nem hiszed el, hogy valaki érdeklődik irántad, talán félsz az elköteleződéstől is vagy csak attól, hogy nem leszel neki elég jó és ha szakít veled, akkor az neked fog fájni, így inkább (tudat alatt) csak olyan tetszik meg, akivel úgyse lesz semmi.

Ezt nem egészen értem.. 44éves vagy és mèg soha nem is randiztál?

Nyugi, én sokkal rosszabb vagyok. Nem állok meg hónapoknál, hosszú évekig képes vagyok ugyanazért az emberért oda, meg vissza lenni. Semmit se teszek, kb.hozzá se merek szólni, mások meg egyáltalán nem érdekelnek. Úgy kb.10 évente jön egy ilyen. Ha legalább gyakrabban váltogatnám, legalább lenne remény, hogy ez majd végre hátha kezdeményez, de így semmi. (40)

Ismertem egy ilyen nőt. Nem akart felnőne. Ő is lassan 40 lesz és sosem volt randija sem. Fél minden ismeretlentől, így attól is, hogy hogyan kell viselkedni egy randin, egy kapcsolatban.

#8! Nem hiszem. Évezredek óta járok (nem emiatt), de tudja, hogy ez van, nem tudnak vele mit kezdeni. Mit is kéne? Ott van a jó pasi előtted, akiért odavagy. Most hazudná, hogy nem jó pasi? Ugyanez olyannal, aki nem jön be. Nem tetszik, nem érdekel, semmi nem motivál arra, hogy találkozzak vele. Mit mondana, járjak kényszer randira?🤷🏼‍♀️ Nincs ezzel mit tenni. (Nekem voltak kapcsolataim. Nem szeretnék többet, ha nem VELE. Egyedül is jó, csak nem annyira, mint vele lenne. Mással viszont rossz.)

Szerintem olyan ingerszegény és érzelmektől mentes az életed, hogy tudatosan kreálsz magadnak plátói szerelmeket, hogy érezhess valamit és pörögj valamin. Illetve sokkal izgalmasabb lehet messziről figyelni valakit, és ábrándozni róla, mindent a fantáziádra bízni, mint konkrétan odamenni és ismerkedni vele. Én is csináltam tudatosan plátói szerelmet még általános suliban, mert mindenkinek volt, meg amúgy is unalmas volt az élet, így ráböktem valakire, majd elhitettem magammal, hogy nekem ő hű de tetszik és még zavarba is jöttem ha elment mellettem, mert felspanoltam magam, így szórakoztattam magam. Aztán kinőttem. Biztos te is ki fogod. Javaslom, hogy kezdj el ismerkedni, ha romantikára vágysz, de ne játszd azt, hogy valami tini dráma regény főszereplője vagy, mert az hosszútávon annyira nem kielégítő.