Egy okos, heteró nő, akinek van önbecsülése és reálisan látja a világot és benne a férfiakat, miért jönne össze bárkivel is?

"mindenki ismeri azt a félelmet, amikor egy sötét parkon keresztül kell sétálnia"

mindenki

"minden férfira jellemző gőgre és számukra magától értetődő felsőbbrendűség tudatra gondolok"

Elméleted ott bukik, hogy egy kalap alá veszed a férfiakat, miközben az embereket kellene. Mindkét oldalon van felsőbbrendűség érzet, másokon való uralkodás, kihasználásra példa, valószínűleg azért általánosítod férfiakra, mert velük van tapasztalatod. Nekem férfiként több nővel van ilyen negatív tapasztalatom, mégis sikerült olyan párt találnom, akivel jól érzem magam és teljesen megbizom.

A párkapcsolat szelektálásról szól, légy tisztában értékeiddel, szükségleteiddel és keress olyan partnert, aki hosszútávon jobbá teszi az életed. Ha olyan kompromisszumot kell vállalnod ami nehezedre esik, akkor rosszul választottál és keress tovább.

Aki reálisan látja a világot és benne a férfiakat, az tudja, hogy nem minden férfi ugyanolyan. Nem okosnak kell lenni, inkább bölcsnek, jó emberismerőnek. Ha az érzelmi szélsőségek viharában tombolva utat engedsz a gyűlöletnek, abból semmi jó nem sül ki. Magad is negatív hozzáállást tanúsítasz, a saját lelkedet is megnyomorítod vele.

Én például szeretem, megbecsülöm, tisztelem a feleségemet, egyenlő félként élünk harmómikus kapcsolatban. De mindig is arra törekedtem, hogy meglegyen az egyenlőség, egyenjogúság az EMBEREK között. Számomra az számít, hogy ki hogyan viselkedik, milyen ember. Nem a neme. Az nemi alapon megkülönböztető hozzáállást szexizmusnak hívják (nézz utána, lehet nem fog tetszeni).

Mindig is hasonló gondolkodású emberek társaságát kerestem, így a baráti köröm férfi tagjai hasonlóak gondolkodásban hozzám, de szerencsére a csaladomra is ez jellemző (persze nem mimdenkire). Az ilyen emberekkel rögtön szót tudok érteni, jól elbeszélgetni. Én látom, hogy vannak ilyen, és vannak olyan emberek.

Nem tudom te milyen rétegből való vagy, a szociális környezeted nagyon lehúzó-e. De felnőtt korra már ki tud törni az ember és ráláthat a világra a saját szemével, ha akar, és kiléphet a véleménybuborékból. Ha akar.

Azért, mert társat keres, mert egyedül se rossz, de ketten még jobb és mert nem nem gondolkodik sztereotípiákban/vagy igyekszik nem azokban gondolkodni és nem "férfiakat" lát a másikban, hanem egy konkrét embert, akit szeretni tudna, akár.

Nincsenek "a nők" és "a férfiak". Te vagy és én vagyok és bár mindketten nők vagyunk lehet, hogy alig hasonlítunk.

Mit mondanak meg a férfiak? Max apám mondta meg, hogy vigyem le a szemetet gyerekkoromban.

Nem keresnek többet. Ezt törvény is tiltja. Az meg, hogy egy nehéz fizikai munkás férfi több pénzt kap, azért van, mert többet termel, mert de, biológiailag erősebbek a férfiak. Ettől persze lehet egy nő erősebb sok férfinál, nekem is volt ilyen célom iskolás koromban, hogy az osztályból minden fiúnál erősebb legyek. Ezért is vannak külön férfi és női versenyek a sportokban.

Meg azért is lesz kevesebb a keresetük a nőknek, mert elmennyek gyesre és kiesik pár év fontos szakmai tapasztalat. Ez is teljesen jogos szerintem.

Soha semmiben nem volt hátrányom nőként, pedig fiús szakon vagyok, fiús hobbijaim vannak.

A kérdésedre: Szeretnék társat, családod. Boldog vagyok a párom mellett. Nem gyűlölöm a férfiakat, fel tudom fogni, hogy nem kell általánosítani.

Szerintem sok mindenben igazad van, ugyanakkor süt belőled az utálat és harag, amik ugyebár nem a legjobb tanácsadók. Buta dolog az emberiség FELÉT gyűlölni, akár férfiak, akár nők teszik ezt.

Ettől függetlenül én hasonló következtetésre jutottam: se gyereket, se házasságot nem akarok, de ez nem azt jelenti, hogy a férfiak társaságát mint olyat megvetem. Az igaz, hogy egyben sem tudnék megbízni (ami legalább annyira szól rólam, mint a férfiakról), de azért kellemes pillanatokat lehet megélni velük.

Ne démonizáld a férfiakat. Ha neked nincs szükséged rájuk az életedben, oké, nekem sincs. De attól nem gonoszok, hidd el.

Nekem ezt egész kiskoromtól kezdve tolták az agyamba anyukám meg nőismerőseim is, csak legyintettem rá, mert gondoltam béna emberekkel kerültek össze.. DE 10 éves tapasztalás alatt megállapítottam hogy tényleg igazuk volt, egy férfira nagyon kevés esetben lehet építkezni. Mármint úgy hogy tényleg bizalommal feltétlenül számítani rá, mert mindegyik átfordul egy idő után másik irányba (vagy épp az eredetibe), nem tudnak elköteleződni, nem tudnak dönteni, és becsülni is ritka esetben! És megmaradnak a gőgös gyerekes funkcióik egy életre.

Én megtanultam hogy teljesen jól meg lehet lenni férfi nélkül, egy nő is fel tud építeni ugyanúgy egy életet.

Összejönni valakivel meg tényleg csak akkor fogok mikor olyat találok akivel érdemes, és nem olyan mint a többivel, mert valljuk be a többség egy kaptafa, és én azt rohadtul unom, nem kapcsolatra való.

Ha okos lennél, fel tudnád fogni, hogy a férfiak is pont olyan emberek, mint a nők. Van köztük hulladék is meg olyan is, aki alkalmas arra, hogy a családod legyen a családod helyett.

Engem a nők örök életemben csak kibeszélni, gúnyolni, basztatni tudtak. Barátként elárulni, emberként pofákat vagdosni arra, ha önmagam adtam. Van köztük is sok klassz csaj, de sajnos én nem ezeket fogtam ki. Engem a nők előbb-utóbb elkezdtek fúrni. Férfitúlsúlyos szakmát tanultam, a korban hozzám közel álló rokonaim férfiak, az életem megkeserítő, anorexiába kergető nőktől is férfiak védtek meg, ők lettek a legjobb barátaim. Ezekután kicsit máshogy látom ezt a milyenek is a férfiak témát. De sokat tudnék mesélni arról, hogy milyenek a nők.