Egyetemista vagyok, és diákmunkában takarítok egy gazdag családnál. Nagyon aranyos az anyuka, aki konzultálni szokott velem, és van egy velem egykorú fia, aki iszonyúan tetszik. Én is tetszem neki, mégsem kezdeményez semmit. Mit tegyek?

"Senki se beszél lenézően velem, de lehet csak felebaráti tiszteletből, attól még én vagyok a takarító."

Szerintem igen. Aki jómódú és kulturált, az nem fogja mesebeli gonoszként fenn hordani az orrát, mert az eleganciája, stílusa része az illem. Tehát kedvesen mosolyog a pincérre, eladóra, de nem kezd vele komolyan. Bár nem tudom, mennyire gazdagok, középosztály is hív takarítót. Nagyon jól fizetnek?

"Aki tetszik, azzal azért 2 mondatnál többet szoktam, mert mind a ketten próbálunk beszélgetést kezdeményezni, ha adott a szitu."

Ez biztató. Szerintem mesélj neki valami vicces/érdekes sztorit az életedből, akár az egyetemi szaktásrakról vagy buliból, ha adódik a helyzet. Mármint beszéltek úgy általában, és valamiről eszedbe jut, valamihez kapcsolod. Szóval tereld személyesebbre a szót. Ez segít megteremteni ezt az érzést, mintha az egyetemen egy szünetben vagy egy házibuliban találkoznátok. "Ha egy házibuliban találkoztunk volna, tuti próbálkozna valamivel, de itt, így, annyira mások a körülmények..."

"Úgy vélem, kínosnak érzi a családja orra előtt csajozni. És ha így van, az teljesen érthető."

Jól látod, de remélhetőleg nem mindig van családtag hallótávon belül. Vagy esetleg néha kimész a teraszra/kertbe, akkor veled jön beszélgetni? "Kiviheted magaddal", ha épp belekezdesz a mondanivalódba valamivel a kezedben, amit ki kell vinned, ő meg ha érdekled, veled jön és udvariasan meghallgat.

"Néha azt is érzem, hogy örül annak, hogy csinos csaj járkál hozzájuk, de nincs további szándéka... Cukorka a szemnek, de ennyi, semmi több."

Ha a fenti dolgokra nem vevő, akkor ez a valószínűbb. Persze, átveszi a nadrágot, mert a kortársa vagy és mégis szépen akar előtted megjelenni, mert olyan, mintha az osztálytársa lennél.

Huhh, megértelek, hogy nem könnyű ezt átlátni meg erre jól lépni. És lehet, csak én bonyolítom túl ezeket a láthatatlan kasztokat, de én eléggé ezt érzem. Ezért írtam olyan ötleteket, hogyan lehetne megtörni ezt a "csak takarító" érzést. Szurkolok, nagyon szimpinek tűnsz :)

Ha tetszik flörtölj vele, ne csak annyi legyen, hogy hagyod, hogy imponáljon. Reagálj, ez a kulcsa!

Kicsit igazgasd a hajad, "siránkozz", hogy milyen rosszul nézel ki takarítós cuccban, ha valamiben kedveskedik neked jegyezd meg, hogy milyen kedves fiú/tiszta zavarba hoz, meg persze az anyukája is nagyon kedves, jó érzéssel jössz hozzájuk.

Kérdezd meg hová jár egyetemre, hány vizsgája lesz, ehhez képest neked...

Beszélgethettek az egyetemről pár szót.

Decemberig ezt fel lehet építeni, tudtára adni, hogy nincs senkid, kiderítenie, hogy ő a barátaival jár bulizni, vagy a barátnőjével.

Vagy otthon nézi egyedül a kedvenc sorozatát, amit lehet te is nagyon szeretsz.

Nem vagy már annyira kislány, hogy ne tudd elcsavarni egy fiú fejét, akinek láthatóan tetszel.