Mi a véleményetek a gyerekvállalásról a jelen helyzetben, akármilyen is az?

#14

"Másokra vonatkozóan meg tartom, hogy aki individuálisan nem tud értéket teremteni és képviselni, annak teljesen fölösleges szaporodnia, mert már az ő létezésének sincs túl sok értelme."

Ezt az érvet már többször hallottam olyan emberektől, akikre ötven év múlva tényleg senki sem fog emlékezni.

Tele a temető magukat korábban nélkülözhetetlennek gondoló emberekkel.

Abszolút semmi bajom azokkal, akik nem vállalnak gyereket, az ő dolguk.

Azok, akik viszont ebből a nem vállalásból próbálják levezetni a saját felsőbbrendűségüket, na ők pont ezzel a hitvallással tesznek tanúbizonyságot a semmirekellőségükről.

23.

Én a 6- os válaszoló vagyok. 36 éves vagyok, a férjem 33, 12éve együtt. Én vagyok az egyik aki azt írtam hogy egyáltalán nem akarunk soha gyereket.

Az első válaszoló vagyok.

31 éves nő vagyok, a férjem pedig 37 éves. 7 hetes a kislányunk, tervezett terhesség volt. 28 éves koromig én is úgy gondoltam, hogy nekem aztán nem kell gyerek. Aztán a férjemnek sikerült kihoznia belőlem ezt az érzést. Vagyis pontosan egyszer azt álmodtam, hogy a kislányomat tartom a karjaimban. Azóta nem tudtam kiverni ezt a gondolatot a fejemből, és milyen érdekes, tényleg lányom született. Akkor már kötődtem hozzá, pedig meg sem született még. Innen tudtam, hogy készen állok az anyaságra, mert előtte hasonlót sem éreztem soha. Viszont nem valószínű, hogy lesz még egy gyerek. Egyrészt az anyagiak miatt (egy gyereknei tudjuk biztosítani, kettőnek már nem biztos), másrészt pedig nem húsz évesek vagyunk és én biztos nem akarok 4-5 éven belül szülni. Akkor 36 lennék. Tudom, most divat 40 évesen szülni, de szerintem passzolni fogom. Harmadrészt meg a szülés (lehet ítélkezni) nekem traumatikus élmény volt. 12,5 óra vajúdás oxitocinnal és a végén majdnem ott maradtam a szülőágyon. Egy kislány medikust kaptam ki szülész orvos gyanánt, akinek fingja se volt, hogy mit csináljon a letapadt lepénnyel. 30 percig rángatta belőlem, majd belém szakította azt. Ömlött a vér belőlem, mint a niagara. Eszméletvesztés, vér és volumenpótlás történt, majd altatás, végül műtét lett a vége. A férjem az altatásig mindent látott. Úgyhogy azt hiszem, repetázni nem szeretnék ebből.