"Oké, akkor takarodsz is a p---ba, te nyomorék" - Miután ilyet leír, jogosan vonom kérdőre élőben?

Adott egy csaj a munkahelyen, nem közvetlen kollégám, ritkán dolgozunk együtt, maximum 1-2 meeting van amire mindketten hivatalosak vagyunk.

Elkezdtem neki írogatni az egyik meeting után először munkára kenve, majd teljesen egyértelműen ismerkedtem amire tagadhatatlanul vevő volt. Nyilvánvaló volt hogy mit akarok, csak még nem mondtam ki konkrétan mert pasija van, és nem akartam rögtön ajtóstól rontani a házba. Éreztem hogy vevő rám, csak idő kell neki.

Nemrég élőben, ebédnél panaszkodott hogy a pasija bevállalt a munkahelyén egy 2 hónapos amerikai kiruccanást, mert jó tapasztalat és sok pénz, és az utolsó pár napját itthon nem vele tölti, szóval szomorú kicsit még úgy is, hogy már a hónap végén megy is ki hozzá 10 napra.

Én kaptam az alkalmon, és megjegyeztem, hogy én ilyet soha nem tennék, sőt, soha nem hagynám ott a barátnőmet 2 teljes hónapra, szerintem nonszensz az egész.

Már akkor gusztustalan, gyűlölködő fejet vágott, hirtelen saját kanját védő üzemmódba kapcsolt, és megkérdezte, hogy oké, és ő ezzel mit kezdjen (?)

Mondom azt, hogy gondold át, mennyire volt nagyszerű választás, és, hogy nincsenek-e véletlenül a barátzónájában sokkal értékesebb pasik akik jobban tudnák szeretni, az egyik lehet, hogy éppen közelebb van, mint hinné. Azt mondta, oké, aztán otthagyott.

Este írtam neki, hogy hogy telt a napja, mi újság, mire azt mondta, hogy hagyjam békén, legyek szíves nem írni neki többet. Megkérdeztem miért és azt mondta erre, hogy félreértettem a helyzetet, és olyat akarok amit ő semmiképp sem, ami nem lenne baj, de ráadásul még szánalmasan is teszem.

Nekem itt elborult nagyon az agyam, írtam kb. 8 nagyon őszinte mondatot, amire csak :D fejjel válaszolt, annyira semmibe nézett.

Végül annyit mondtam hogy legközelebb ne mondja a vele ismerkedni próbáló pasinak, hogy van párja, ugyanis nincs, mert ez nem párkapcsolat.

Erre hangzott el a főkérdésben írt mondat, majd le is tiltott.

Nos, az a helyzet, hogy forr a vérem a dühtől. Először is, teljesen nyíltan vevő volt az ismerkedésre. Másrészt pedig, ő is az a tipikus nő, aki xarul választ, majd más pasasnak sír, de azért az időt húzza, és nem tudom elviselni, hogy ennyire el van taposva és ennyire szopóágon van, mégis ő az aki ENGEM legyaláz és tilt. Tudom hogy semmit nem tudok ellene tenni, de nem szeretném ha azt tanulná az esetből, hogy következmény nélkül csinálhat ilyet, úgyis szó nélkül hagyja a balfax... Én a 8 őszinte mondatomban sem mocskolódtam, nem illettem semmilyen jelzővel, ő pedig simán megeresztett egy ilyan mondatot úgy, hogy kollégák vagyunk, és még le is tiltott hogy reagálni se tudjak.

Szóval, ugye, hogy érthető lenne, hogy élőben szépen reagálok kicsit, lehetőleg úgy, hogy mások is hallják? És kiemelem, hogy miből indult ki, mit csinál vele a pasija.

Arra is gondoltam, hogy ha még egyszer így beszél velem, akkor megkeresem a pasiját és megmutatok neki pár beszélgetést, amiből lejön hogy mellette ismerkedik. Érthető lenne ez? Szerintem az egy nagy baj a mai világgal, hogy következmény nélkül maradhat minden, pláne a női részről...