Nők, mi a véleményetek a lista szerinti párválasztásról? Van, aki ragaszkodik közületek?Szintén nő, 26/N.

Aki ettől érzi jobban magát, hogy valakit egyáltalán nem ismerve kioktat, az meg nem az én emberem és valóban nem egymást keressük. Tudod, az emberek megválogatják, kinek a szavára adnak és kiére nem. Anonim oldalon könnyű okosnak lenni. :( Nem te vagy az egyetlen, aki kimondta, amit gondol, de veled ellentétben, volt, akinek el is hittem. Ők lettek a legjobb barátaim. Nektek jellemzően számos olyan fájdalmat kellett látni, átélni az életben, hogy kellően megkeményített, mert más megküzdési módot nem találtatok. Vagy azért, mert körülményeidtől nem tudtál szabadulni és emiatt offoltad ki az embereket körülötted. Én még nem tartok itt.

Beilleszkedni a társadalomba? Legyek esetleg NER Fideszes, konzervatív keresztény, aki mindig megtalálja a megfelelő embert, akinek nyalhat? :D Ha ezt jelenti beilleszkedni, akkor nem kérek belőle. És meg se magyarázom, mennyire szarkasztikus akartam lenni, de ez az ország a vicc kategóriába süllyedt és már a saját anyjában sem bízhat meg az ember. Látva, amit lát, ő hazaköltözik Erdélybe. :) Nekem nem hazám, én még maradok. Ott sincs kolbászból a kerítés.

De igen, látványosan kisebbségbe tartozom, nem tagadtam sosem. A diploma eleve kisebbségbe taszít. A diplomások magukat is külön kisebbségekbe/körökbe/klikkekbe rakják. Nem tudnék miről beszélgetni egy olyan személlyel, aki megtértnek tartja magát, persze a lakását, autóját, az irodáját is a szüleitől kapta, de folyamatosan azon veszekednek, ki a nagyobb keresztény. :D

A hála nem itt kezdődik, aki hálátlan, sosem tudja értékelni, amilye van. Nála nagyobb ellentmondàsokkal küzdő személyt még nem láttam, de annyira beavatott az életébe, hogy én meg tudom érteni, miért lett ilyen. De ettől még nagyon durva egyik nap A-t, másik nap B-t mondani. Szóba állni bárkivel, csak ha érdeke úgy kívánja. Nemcsak én vettem észre, hanem más is, és megbeszéltük, hogy sajnáljuk ezeket az embereket, amilyen ő volt. Ők élik látszatviláguk látszat boldogságát de sosem látják meg a fàtól az erdőt. Akkor sem, ha boldog házasságban élnek, mert ezen kívül minden kákán is megtalálta a csomót. Emiatt akart velem lefeküdni, mert én meghallgattam. Azóta biztosan talált mást a felesége mellett.

Én meg ostoba voltam, egy szeretetéhes lökött tyúk, aki minden este 1 óra beszélgetésért eldobtam volna a tartásom addig a pontig, amíg el nem jött a lakásomra és néztünk egymásra, mint borjú az új kapura. Izgalmas életük lehet otthon, a nagy kereszténységben :D. Ennek 3 éve.

Inkább nem leszek ilyen, mint ő, vagy más nők, akik belemennek ilyen játékokba tapasztalatszerzés okán. Inkább nem erőlködöm és megvárom azt az embert, aki minden hiedelmem, félelmem és korlátomat meghazudtolva nem azzal fogja kezdeni a velem való beszélgetést, hogy leltározunk.

26 évesen elkezdtem gondolkodni, leltározni, hogy mire is vágynék, mégis mit nem akarok a másikban? Mert ha hiszed, ha nem, 19 éves koromban, életem első randiján már hasonló listával állt elő a fiatalember. Én készségesen válaszoltam neki. Majd a legutolsó kérdés, minden macsóságát beleadva a szex volt. Mint korábban megírtam, őszintén nem tartottam ott, hogy eltervezzük, mikor megyek fel hozzá és hogy ehhez időt kérnék. Megmondta, hogy ehhez nem lesz türelme, és valóban messengeren fejezte be a velem való veszekedését arról, mekkora nyomorék vagyok. XD Ő az alkoholizmusából tért meg, amit nagyra tartottam, de hosszú út volt még előtte.

Azóta sajnos vagy nem sajnos, ki-ki maga eldönti, eltávolodtam Istentől, a maradék hitem is szertefoszlott, hála az itteni helyzetnek és annak, amit másoktól tapasztaltam. Mert ők Hívők. Isten őket hívta el. Ettől senki szemében nem leszel senki, sajnos. De nem számít, mondták, Isten szeretete az első, Ő mindig szeret. Csak kérned kell.

Egy idő után nem ment. De 2 napja mertem kérni újra. És láss csodát, adott. Nem tudom, mikor leszek képes újból templomba járni (mezei református), de alighanem még mindig gyámoltalan vagyok a világi emberek világához mérten, ehhez képest a keresztény egyházi elvárásokhoz meg túl lázadó vagyok. :D :D

A két szék között a pad alatt. De valami lesz. És bizakodó vagyok. Elindult valami.

Köszönöm a kritikákat, volt sok építő jellegű.

És ha még van Hited, kövesd az Urat. Mert ő kegyes veled, akkor is, ha már nem hiszed, hogy jó követője vagy. Bízz, hogy bízva bízzál. Ez lesz az új mottóm. :)

Én abszolút a konstruktív vita híve vagyok, szóval... Elefántcsonttorony, és semmit sem tudni az életről... általában nem a semmik törnek össze egy embert, hanem mondjuk családi drámák, amikbe vadidegen embereket nem is kéne beavassak. De ha te is tapasztaltál ilyet, akkor nehéz elképzelni, hogy esetleg volt egy kicsit rizikósabb múltam? :D Érzelmileg bántalmazó és elhanyagoló családban nőttem fel, anyám mai napig engem hibáztat olyan dolgokért, amit nem nagyon lehet rákenni egy gyerekre. Mindenkinek van itt komolyabb mentális problémája, amit jellemzően nem kezeltettek soha, még öngyilkosság is volt.

Azért meséltem el, hogy milyen fiatalemberekkel sodort össze az élet, mert naívan azt hittem, hogy normálisak. Erre hiába hittek Istenben, nem ezt sugározta az életük, nagyon távol voltak tőle. Én meg már nem is vagyok Hívő, ennyi.

Az én apám is elrontotta amúgy az életét, így anyám eldöntötte, most 3. És utolsó alkalommal, hogy elválik, mert ő tartotta el a hátán anyagilag is érzelmileg is az apámat, akinek semmi pénze nincs már. Nem lesz egy fáklyás menet ez sem, mert van egy húgom, aki értelmi fogyatékos, sosem fog egyedül élni. Később én leszek a gyámja.

Nekem van egy krónikus betegségem, ami elveszi az életkedvemet sokszor, fájdalommal jár, egyik évben felszedek 5-10 kilót, másik évben lemennek a kilók... vannak részeim, amikre, ha ránézek, sírhatnékom van, mert tönkretette a jojózás. Részben emiatt is alakult ki a depresszióm, amit most gyógyszeresen kezelnek. Nálam ez jelenti most a cselekvést, ha tyúklépésben is, de teszek valamit abba az iranyba, hogy lejjebb adjak a kontrollmániámból és az értelmetlen megfelelési kényszeremből. Neked nem akarok megfelelni, mert nem tudok. Azt elhiszem, hogy sokaknak segítettél már, mert azért a többséget a jó szándék vezérli, ha olyasmit lát, ami hagy maga után némi kívánnivalót.

44-45, de igen, bevallom egy troll vagyok, mert már azt is bevallottam, hogy a kérdéssel én magam is elgondolkodtam, hogy ennek meg mi értelme, mert ilyen pasit úgysem találnék, de egy barátnőm javasolta, hogy írjam össze a listát, mert ő ezután kőnnyen valasztott magának partnert és minden elvárásának megfelel. Én tudom, hogy ilyen férfit úgysem találnék! Szóval várok valakire, akinél semmi sem fog érdekelni. Még nem jött el, de nem vagyok abban a mentális állapotban egy családi krízis és a gyógyszeres kezelésem kezdete miatt, hogy most azonnal beleugorjak a nagy ismerkedésbe. 3 éve nem próbálkozom... a pszichológusom szerint is inkább magammal törődjek, hanyagoljam a kérdést.

Ilyen állapotban úgysem maradna meg mellettem senki.

*És ebben az itteni közösség is megerősített, köszönöm. Nem kell tőlem félni, nem állok készen egy kapcsolatra, nem találtok meg Tinderen es hasonlók. XD

10-es, annyit még hozzátennék, hogy 2 éve láttam a családban egy olyan mocsok ronda válást, hogy nem hittem el, milyen is tud lenni egy nő, akinél érzelmi bántalmazások sorozata után elgurul a gyógyszere. Mert nem magától gyűlölte meg férjét, a vérrokonomat. Anyám nem akar így elválni, inkább addig amíg normálisan el tud gondolkodni.

A családtagjaim 90%-a elvált legalább 1x. Anyámnak ez lesz a 2. Válása, mert 2x nem tudott választani megfelelő embert maga mellé. Hát ilyen az élet.

Hátha valakit érdekel... nos, nagyon depressziós lettem, végigsírtam 3 hónapot, mert már azèrt is utáltam magam, hogy alapvetően rendben az életem, mégis iszonyat rosszul voltam lelkileg. :( Jelenleg azt érzem, hogy nálam minden pasi jobbat érdemelne. Igazából 3-4 éve is ezt éreztem, mert akkor is depressziós voltam, csak nem volt ennyire durva. Úgyhogy szerintem jobban járok, ha nem is próbálkozok. Persze, sajnos próbálkozok, mert nem akarom feladni azt az álmomat, hogy egyszer majd gyerekem legyen...

Több baràtnőm is férjhez ment az elmúlt fél évben, gyereket várnak. Ők semmilyen szinten nem értik meg, milyen rossz 27 evesen szűznek lenni... mégis miért küzdjek az életben, ha nincs senki, akivel megoszhatnám? A saját lakásomban 200 ezer forintból is eltengődhetek egyedül, illetve most is azt csinálom, mert bár anyagilag megérné a lakótárs, iszonyatosan elegem lett ebből a lètformából.

Úgyhogy valószínűleg az ilyen nőknek nem jár a szerelem... hát ez van