Lányok, megbántátok valamelyik kapcsolatotokat?

Kizárolag az időm zavar de az nagyon.

Hogy egyik másik pasi elvitt 2x4 évet, köztük utanuk az egyedulléttel egyutt 10 évet.

A kapcsolatokat soha nem bánom addig is jó volt míg tartott, de azért évtizedeket, azt nagyon bánok ilyenekre kidobni.

Véges kapcsolatokba nem is kéne nekem gyerek, hogy aztán egyedül neveljem?

Időpocsékolásnak azért érzem mert évtizednyi szakitások után már nem huszévesen kezdek megint társat keresni hanem 30 évesen.

Ha 30 évesen elvesz tolem valaki akár 5 évet, aki után 1-2 évig nem lesz komoly kapcsolatom, akkor hellyel kozzel már 40 vagyok hogy még mindig ugyanott állok szinte hogy sehol. Társkeresésben 40 évesen. A fiatalságom meg elment.

Még soha. Nem volt kapcsolatom korábban, ez az első. Nyilván a jelenlegi kapcsolatom nem bánom, különben nem lennék benne. Kifejezetten jó a kapcsolatom.

Nem bánom az elhalasztott lehetőségeimet sem. Jó döntés volt nemet mondani.

Nálam nem áll fenn az a helyzet, mint az 1-esnél, én még fiatal vagyok.

Szinte mindet. Nálam például volt olyan, amit azért, mert nem lett gyerek. Én neveltem volna szívesen egyedül is, az viszont szempont volt, hogy olyantól legyen, akibe szerelmes vagyok, legalább akkor. Na, most, ha tudtam volna, hogy olyantól úgyse lesz, akkor más körülmények között legalább nem 100évesen vállaltam volna.

Meg persze volt, ahol maga a pasi volt katasztrófa, azt azért bántam meg.