Miért nem reagál normálisan a párom arra, ha pozitív véleményt mondok róla?

Én is ilyen vagyok nőben. A gyerekkorom miatt semmi önbizalmam nincs, így nehezen tudok mit kezdeni a bókokkal. Vagy elviccelem, vagy zavarba jövök, vagy azt hiszem, hogy csak ugrat az illető és ilyenkor még idegesít is ez a dolog.

Az is lehet, hogy a párodnak olyan tulajdonságait dicséred, amiket ő nem tart fontosnak, vagy csak simán magától is tudja, hogy jó ezekben így nem igényli a dicséretet.

1-es vagyok ismét.

Azért, azt is tegyük hozzá, hogy a férfiak nem nagyon vannak hozzászokva a dicséretekhez, így ők talán még nehezebben tudják kezelni. Kevés nőt ismerek, aki dicsérné a párját, bár ez fordítva is így van.

Nekem pl. a párom mindig azt mondja, hogy óriási szerencséje van, mert sokkal jobb nő vagyok, mint amilyen férfi ő, de én ezt nem így látom, szerintem én is nagyon szerencsés vagyok, hogy benne találtam meg életem párját.

A legtöbb ember önbizalomhiányos és nehezen tudja befogadni a szeretetet/dicséretet. Legtöbbünkben gyerekkortól fogva kódolva van az, hogy csak a hibákat látjuk. Főleg azok, akik (mint pl. én is) gyerekként csak kritikát kaptak a szülőktől. Nekünk pl. anyánk mindig azt hajtogatta, hogy mások mennyivel jobban tanulnak, mint mi, ettől állandóan szarul éreztem magam. Ha pedig abban nősz fel, hogy folyton szarul érzed magad, a jót is nehezen tudod befogadni, mert nem vagy hozzászokva. És akkor apámról még nem is ejtettem szót, aki állandóan csúfolt és amikor elsírtam magam, röhögött.

Nincs szüksége bókokra.

Másfajta elismerések esnének jol neki.

A férfiak amugy is mások mint a nők.