Ennyire nagy probléma, ha párom van?

Anyám engem kifejezettem utál, a nővéremet szereti. De az is problémája, hogy nekem barátom van. Mióta barátom van, azt mondja ne menjek velük sehova se, ott van már nekem a barátom, lógjak csak vele. Meg el is takarodhatnék már otthonról (így fogalmaz), mikor mondom, hogy szívesen elköltözök, akkor meg mondja, hogy ne hogy azt higgyem hogy a barátom egy percig is szeretni fog engem, ha összeköltözünk.

Én mindig csak idegesítem őt elmondása szerint, de a nővérem sose. De azt teljesen elfelejti mikor ők ketten összevesztek egymással, nekem mindig felemlegeti ha megvédem magam, nem akarok veszekedni, de sokszor lekezelő hangnemben beszél velem pl. azt mondja rám fogyatékos vagyok, mikor sok mindent megcsinálok itthon is.

Ha valami problémám van, az azért van, mert a barátommal nem kellene mindig kefélnem, arra még a hülyéknek is van eszük. De anyámnak persze mindig mindenben igaza van, és csak ő tud tökéletesen mindent.

Fél éve vagyunk együtt a barátommal, és mutogat más példákat nekem, hogy nézzem csak a volt munkatársának a gyereke bezzeg már 3 hónap összetudott költözni a barátjával, meg a pasi is szerelmes idézeteket ír a képeikhez, és ilyenkor magamban azt gondolom hogy engem nem annyira szeret a barátom.

Szerinte nekem semmi jó ízlésem sincs, szerinte én szarul öltözködöm, de mégis van úgy hogy az ékszereimet lenyúlja. Meg hogy mi lesz vele, ha nem élek majd otthon, akkor a cuccaimból se vigyek el mindent, hagyjam otthon.