Elakarok felejteni valakit, de nem bírom, miért van ez?

#1 sors ironiaja, hogy en fel akartam keresni pszihologust, de elhajtottak mondvan hogy mivel keveset vagyok otthon es sokat jarok kulfoldre ezt igy nem lehet csinalni.

#2 engem mar abszolut nem erdekel, ugy ertem meg az elejen bantott a dolog, es remenykedtem benne hogy valahogy visszaall minden, de az utobbi 1-2 honapban mar inkabb csak azt akarok hogy a regi normalis gondtalan eletemet kaphassam vissza, es hogy muljon el az emleke orokre, mert ez mar nagyon nem poenos.

hiaba keresek ra a neten hogy mi ez az egesz, minden egyes bejegyzes vagy forum poszt ex barat-baratnorol szol, akik tenylegesen egyutt voltak, es hogy keptelenek felejteni vagy tovabb lepni, de itt semmi sem tortent, tiszta rohej az egesz.

Tudomanyosan az “OCD disorder”-t talaltam ami a legkozelebb allhat ehhez, de itt szo sincs megszallottsagrol, en felejteni akarok es nem is erdekel az egesz.

Ezoteriaban nyilvan sokkal tobb valasz van erre: ikerlang meg sors ilyesmi de ehh ezekben meg nem hiszek

#7 igen, nekem is akkor kezdődött az abszolút lejtmenet amikor szétváltak az útjaink, előtte pusztán csak tök jó volt vele dumálni és ennyi, az élet akkor még ment a régi kerékvágásban, max a szokásos "mikor ír már vajon hmm" dolog ment de az a régi barátnőknél is megvolt az elején még.

Úgy 2 hónapja ráírtam mert már nem bírtam hogy most én vagyok-e csak így, vagy ő is, hát nem volt túl egyértelmű a válasz, olyan távolságtartó volt meg diplomatikus, nem nagyon éreztem benne hogy hasonló lett volna az érdeklődés, de ugyanakkor hozzátette, hogy néha ő is gondol arra, hogy mi lehet velem, és akkor döntöttem el hogy én képzeltem bele túl sokat, és hogy ez igazából egy semmi. Meg akkor mondtam is neki, hogy muszáj felégetnem a hidakat magam mögött, mert én nem tudok csak haverként beszélgetni vele, plusz a tudat hogy másik országban lakik tőlem úgy 1500 km-re, így úgy is egy idő után az lett volna a gond hogy ez mindig is csak plátói marad. Habár igaz, hogy ahova én költöztem országba, ő is ide jött volna valamikor a jövőben, és én már jóval azelőtt ide akartam jönni hogy megismertem, de lehet évek kérdése míg ő is ideköltözött volna, azt meg úgy sem bírtam volna kivárni, mert túl intenzív volt a dolog ahhoz hogy csak úgy takaréklángon égjünk chaten vagy videochaten...

Sok órát vezetek napi szinten, már azt is próbáltam hogy egy baromi jó csaj képét raktam ki a telefonomra, akit ismertem a múltból, és odaraktam a műszerfalra szóval órákon át azt bámultam és azzal képzeltem el szituációkat (nem szexuálisan értem), hogy átkonvertáljam a tudatalattim valahogy, de 1-2 napig működött utána nem váltott ki semmit belőlem és jött az előzőnek az emléke megint. Már ott tartok, hogy heti 6 napot dolgozok közel 70 órában csak hogy ne legyek nyugodt közegben, mert az maga a pokol. És mindez úgy, hogy valójában semmi nem történt.