Miért csinálnád ezt ?

30 felett? Azert mert ellenszenves.

Mondjuk ha tetszene egy pasi, pont így igyekeznék ignorálni, mivel házas vagyok. A másik opció, amit az 1-es is írt, hogy valóban ellenszenves.

Ha nem ismerek valakit, nem köszönök neki, kivéve ha vidéken vagyok, mert ott mindenki köszön mindenkinek.

Én azért, mert gátlásos vagyok. Nem szívesen engedek közel magamhoz senkit, mert félek, hogy mit fog szólni az illető a titkaimhoz. Van, aki tetszik nekem, de próbálom kerülni őt, miközben szeretném is megismerni. De nekem az ismerkedés fogalmához mindig a szorongás tapadt, sok olyan dolog van az életemben, amit szégyellek, sokszor rettegtem, hogy mi lesz, ha megismernek, meg nem is nagyon voltak sikerélményeim az ismerkedés terén, így egyre kisebb a lelkesedésem is.

Szerintem valami lehet a környèketeken a levegőbe, előző kérdésedre legalább 2 oldalnyi vàlasz jött màr

Ha úgy vesszük, hogy minden passzol az esetre, amit leírtál, akkor, ha korábban nagyon megsértett - az az egyetlen opció, ami eszembe jut, ahol nem szoktam köszönni olyannak, akit ismerek. Ha olyan válasz is "játszik", hogy kerülöm az illetőt, elkapom a tekintetem, de azért köszönni köszönök, az nálam akkor szokott lenni, ha vonz az illető, de távol akarom magam tartani tőle, mert van vkim, és nem akarok esélyt adni sem arra, hogy közel kerüljünk egymáshoz... de köszönni akkor is szoktam, mert olyannak sztem illik, aki nem sértett minket meg.

Nem vagyok biztos önmagamban, önbizalomhiányom van, félek, hogy nem fogadná a köszönésemet (sem), nem vagyok méltó hozzá. Ilyenek miatt.