Miért érzem magam szarul, ha határokat húzok a jövőnk érdekében?

A párommal 4 eve vagyunk együtt, ő 33 én 29 éves vagyok. Szeretnénk lépkedni előre az életben, de van néhány hatraltató tényező.

Peldaul az, hogy a pénzügyeket meglehetősen félvállról kezeli. Minden hónapban 0-ra, vagy minuszra jön ki, pedig nem keres rosszul.

Van egy hitele, és egy ismerősének törleszt e mellett, ami havi szinten 105 ezer forint kiadást jelent.

Nem tesz félre, arra hivatkozva, hogy éljünk, egyszer úgyis öröklünk, és ha letenne, alig maradna a nem kötelezőkre.

Albérletben élünk, itt Budapesten, ami havi 130e plusz rezsi.

Én sosem kértem tőle semmire, van saját keresetem, mindent egyenlo aranyban fizetunk.

Nem költi semmi megbotránkoztatora tudtommal, egyszeruen csak mint a homok, elfolyik az ujjai kozt.

Én ilyen mentalitassal nem tudok rá felnézni. Pedig nincsenek nagy vagyaim, csak stabilitást szeretnék.

(Gyermekkoromban egy nógrádi kis faluban, egyik naprol a masikra éltünk, rengeteg munkam van abban, hogy tisztességesen es nyugalomban éljek.)

Azt mondtam neki, hogy ha nem valtoztat rövidesen, akkor lehet nem éli tul a kapcsolatunk, pedig szivbol szeretem.

Jart mar igy valaki? Velem van a baj?

O azt mondja, ha igazan szeretnem, ezekbol nem csinalnek problemat.