Hogyan oldhatnánk meg ezt a helyzetet az anyával?

Párom évekkel ezelőtt szakított a gyermeke anyjával, akivel 15 évig voltak együtt, én vagyok az "új nő", már nem is annyira új, 2 éve vagyunk együtt, de még mindig így vagyok nevezve (egyéb nem túl szép kifejezések mellett). Párom exe ki nem állhat engem, bár konkrétan egyszer sem találkoztunk, de nagyon böki a csőrét, hogy a párom új életet kezdett, neki pedig még nem sikerült a szakításuk óta.

Viszont ami a lényeg, hogy a lányuk, aki 16 éves, nincs igazán jól. Sok időt tölt velünk, engem is megkedvelt, sok közös programot csinálunk, sokat beszélgetünk, elfogadott engem, meg is oszt velem dolgokat, bízik bennem, aminek én nagyon örülök. De mostanában olyan dolgokat mond, amivel kezdeni kellene valamit. Pl. valószínűsíteném, hogy hormonzavara van, a petefészkét fájlalja hónapok óta, rendszertelen a menstruációja, szőrösödik (pl. az arcán is elég erősen), nem alszik jól. Volt már egy barátja, akivel a szexig is eljutottak, de nőgyógyásznál még nem volt soha. Azt mondja, ezeket az anyjának is elmesélte, de mindig az a válasz, hogy ilyen a tinikor, majd kinövi, a nőgyógyászt nem tartja fontosnak, ill. az anyja nem is tudja, hogy lefeküdtek a barátjával, nem merte neki elmondani.

Ha az én gyerekem lenne, már rég elvittem volna egy alapos kivizsgálásra, nőgyógyászat, endokrinológia, stb., de nem értem, az anyjának ez miért nem fontos? Az apjával sokat beszélgettünk erről, konkrétan az anya fel sem veszi neki a telefont, egyáltalán nem kommunikálnak. Párom mondta a gyereknek, hogy elvisszük őt orvoshoz, az egészsége nem játék, de azt mondta, mivel főleg női dolgokról van szó, nem akar az apjával menni. Én meg ugyebár nem vagyok az anyja.

Mit lehet tenni? Ha az anyja csak egy kicsit is hajlandó lenne normális kommunikációra, akkor mindent meg lehetne beszélni, de így meg attól tartok, ha én viszem el kivizsgáltatni, lekap a tíz körmömről, hogy mi közöm van nekem az ő gyerekéhez. Ti mit tennétek?