Hogyan lehet az hogy a beteg féltékenyek amikor valóban lenne rá okuk is, akkor nem azok?

Betegesen féltékeny, számtalan a terror, holott minden letvemről tud, es minden szabadidőmet is leköti.

A terror miatt meg amikor lelépek, nem tud rólam semmit, néha sír, könyörög hogy menjek vissza, de alapvetően NEM féltékenykedik nem vádol, teljesen nyugodt, nem faggat, nem zaklat, nem kér számon, akár napokig is hagy akár másokkal lenni is.

Szóval amikor vele vagyok, mellette és abszolut kiszámítható nyitott könyv, akkor betegesen brutálisan féltékeny, nincs önkontrollja sem, de ha napokat nem tud rólam semmit, akkor meg teljesen higgadt.