Mennyire szokott feltűnő lenni a kollégáknak, ha egy munkatársuknak bejön a másik?

Hát, igazából az ilyen nálam kicsit fiatalabb kollégákkal meg az ilyen ideiglenesen itt lévő emberekkel vagyok kicsit extrovertáltabb, meg az idősebb kollégák közül néhányan nagyon kedvesek velem és velük csevegek viszonylag sokat.

Extrovertált kollégából meg 2 féle van: az első féle hangulatot csinál, viccelődik, mindenkit nevettet, nincs filtere a gondolatainak és sírba tesz a jó értelemben, a másik féle viszont úgy érzem, hogy kb faggat engem és rosszul van attól, hogy én magamtól csendesebb fajta vagyok és nem tudok nekik igazán megnyílni.

Ez a srác ilyen átlagos, mármint sokat van csendben, de ő már be van ide szokva, ezért könnyedebben beszélget. Én bennem meg még buzog a bizonyítási vágy meg az izgalom, hogy el ne rontsak semmit, szóval bár lazultam és sokkal nyitottabb, vidámabb vagyok, mint mikor elkezdtem itt dolgozni, még mindig van bennem néha egy kis diszkomfort, ha bizonyos emberekkel vagyok egy műszakba osztva.

Egyébként itt vannak emberek, akik fogdosósak, eddig én nem voltam ilyen, de szívesen vennék 1-1 ölelést, de ennek itt valahogy nincs kulturája, 2-t láttam eddig, mióta itt vagyok. Ezért talán fura lenne. Bár, ha mindenkit, aki kedves, megölelek néha, akkor talán nem annyira gyanúkeltő.

Mindezeket elmondva viszont fogalmam sincs merre kéne lennem...fiatal vagyok még, de kínosan öreg szerintem ehhez a tapasztalatlansághoz, amim van. Tartok tőle, hogy mindenkinek leesik ez egyszer és utána cinkelni fognak vele, amitől még kevésbé tudok normális lenni majd és nem megy elég jól a munka. Aztán a főnökök kérdezik, hogy mi a baj, arra elég kínos válasz lenne a "egy kollégám tetszik", felnőttkorú vagyok, de egyáltalán nem látszik ez meg sehogyan se és valahogy ez a szituáció full kínosnak érződik.

Ráadásul olyan szintre jutott ez a tetszés, hogy már elképzeltem magunkat mindenféle 18+ szituációban (amiben szintén nem volt részem), fejben megöleltem, hazakísértettem magam vele, smároltunk, még azon is gondolkodtam, milyen név illene a vezetéknevéhez, ha gyerekünk lenne (ez is olyan, hogy tudom mennyire irreális, hogy pont vele lesz közös jövőnk, de amint érzékeltem, hogy érzéseim vannak, az agyam valahogy úgy döntött, hogy ki kell találni a neveket':D)

Elviekben semmi olyan nagyon extrát nem csináltam, nem dicsértem meg, nem értem úgy direktbe hozzá, nem voltam olyan sokat a közelébe, viszont gyakran felveszem azt a pózt, amiben ő áll és sokat nevetek a sztorijain, talán ez buktathat le vagy az a fura, belülről álomkórnak érződő nézés, amikor valahogy beleesik a látószögembe és kicsit lelassulok.