Mit tehetek akkor, ha a párom kamasz lányával jól kijövök, és emiatt elkezdett fúrni a gyerek anyja?

Föl lehet ajánlani a kis csajnak, ha az apja is belemegy, hogy akkor költözzön anyuhoz, ha itt nem jó. Ha meg jó, akkor viselkedjen normálisan.

Egy kamasz, lázadás ide, vagy oda, meg kell hogy értse az alapvető szabályokat, normákat és összefüggéseket. Tehát, ha flegma, vitatkozik, teszi az agyát, mert nem jó itt, próbálja ki anyunál. Ennél jobb ötletem nincs.

4, nincs és valóban nincs tapasztalatom a tini korosztállyal, ugyanakkor, óvodásokkal dolgozom. Általában, ami az oviban működik, az nagyjából működik a felnőttekkel is. Ebből gondolom, hogy a tinikre is alkalmazható.

Valóban, annak amit írtam, van egy enyhe zsarolás jellege, de, valójában egyszerűen annyi, hogy felajánl egy másik opciót, amit a csaj, ha elég idióta ki is használ. Aztán, ha minden jól megy, saját bőrén tapasztalja, hogy hülye volt. Ha, ezt azzal kombinálod, hogy bármikor jöhet és természetesen, ha akar, vissza is cuccolhat. Ugyanakkor jelezni kell felé, hogy amilyen az adjon Isten olyan lesz a fogadj Isten is. Mert éreznie kell, hogy bár szeretik, vannak határok. Minden emberi kapcsolat így működik. Sőt, kisgyermek kortól így megy a nevelés is.

Amit ajánlottam, annak meg van az az előnye, hogy nem lesz kényszerhelyzet, hogy a kérdezővel és az apjával kell élni. Ha a te döntésed, nincs mi ellen lázadni, nincs kire fújni és a tény, hogy nyitva a kapu, segít, hogy ne úgy élje meg, hogy sarokba van szorítva.

Szerintem, nincs azzal baj, ha éreztetik, hogy nem ő szarta a spanyol viaszt, mindeközben persze szükséges egyensúlyt tartani. Megtartani a szeretetteljes gesztusokat, de tudatni, hogy a viselkedését nem tolerálják.

Lehet, hogy működik, az öleld magadhoz és bárhogy rúg, harap, te csak szeresd, aztán majd lenyugszik elv, de én még nem láttam működni és nem hiszek benne. Főleg nem egy ilyen szituációban, ahol még csak nem is szülővel van baja, hanem egy "idegennel".

Én jobb szeretem időben jelezni a határokat, azokat következetesen betartani és a lehető legtöbbször döntés helyzetbe hozni a gyermeket.

Szerintem fontos, hogy tudatosítsuk, hogy nem tehet meg bármit, hogy a viselkedése kihatással van másokra, hogy a döntéseinek és hozzáállásának bizony következménye van.

Persze, első körben ott a beszélgetés lehetősége, de kétlem, hogy a kérdező azzal ne próbálkozott volna már. Illetve azt is, hogy működne egy felpaprikázott tinivel, akit fűtenek hátulról, de valós problémája nincs.