Mi alapján dől el, hogy kiből lesz incel illetve chad? Ezek a dolgok már születéstől fogva eldőlnek (külső), vagy az illetőnek van ráhatása (akár akaratlan is) hogy melyik csoportba tartozik, pl. személyiség, kisugárzás? Esetleg a kettő egyvelege?

1.: FÉRFI példa hiánya. Ha nincs apja, vagy papucs lúzer a fiúnak, az gáz.

2.: Csóróság.

3.: A fiatalkori MILF barátnő kihagyása.

4.: Csóróság.

5.: Külső deformitás/sérülés.

6.: Belső deformitás/sérülés.

+1 Sok a köcsög.

Egyrészt ezek egy szélsőséges és ostoba réteg által használt fogalmak nem létező hierarchikus szerepekre.

Másrészt az ellenkező nem hozzád való viszonyulását nagyon sok minden befolyásolja. A genetika, neveltetés, gyerekkori traumák, szocializációs környezet, érdeklődési kör, habitus, veled született és tanult személyiség jegyek.

Csak a példa kedvéért, aki lánytestvér mellett nő fel, az sokkal gördülékenyebben beszélget a lányokkal, mert hozzá van szokva. Akit gyerekkorában vernek, az pedig visszahúzódó lesz és így nem is nagyon mer/tud kommunikálni másokkal.

A kérdés, hogy az incelnarratívára vagy a valóságra vagy kíváncsi?

Az incelek szerint már a fogantatás pillanatában eldől, hogy sikeres "chad" leszel, vagy örök életre magányra kárhoztatott incel.

Valójában ez egy sokkal több összetevős dolog. Az örökölt gének természetesen fontosak, de rengeteg egyéb tényező játszik:

- Neveltetés (Boldog, szerető közegben felnövő gyerekből ritkábban lesz szélsőségesen visszahúzódó, szociális fóbiás felnőtt, ami ugye nagyban befolyásolja az esélyeit az u.n. "párkapcsilati piacon".)

- Személyiség (Ez részben a neveltetésből adódik, de örökletes tényezői is vannak. A képlet egyszerű: vidám, jófej, humoros, kedves, közlékeny emberek könnyebben találnak párt, mint a rosszkedvű, unott, magukba forduló társaik.)

- Élemtód (Sem a közérzet, sem a kinézet szempontjából nem mindegy, hogy kiegyensúlyozott, egészséges életet él valaki, vagy chipset rágva és kólát vedelve napi 8-9 órát gubbaszt a számítógép előtt.)

- Hozzáállás (Nem vagyok valami ezo-pozitív ember, de úgy gondolom, hogy ha valaki szisztematikusan bemeséli magának, hogy számára esélytelen a csajozás, akkor önbeteljesítő jóslatként valószínűleg tényleg sikertelen lesz a nők terén.)

Még van néhány tényező, de szerintem ezek a legfontosabbak.

Az hogy valaki hogyan áll a társkeresés azt nagyban attól függ hogy milyen körülmények közt nől fel. A társkeresés egy hihetetlenül sokrétű dolog. Igen függ külsőtől, függ belsőtől, sőt még az anyagi helyzettől is. És nem azért mert minden nő csak egy izompacsirta, dúsgazdag, vállalkozó szellemű férfit akar. Hanem mert mindenkinek mások az igényei és más igényeknek tud megfelelni. Ha neked mindened fullos, valószínűleg tudsz fullos nőt "szerezni". Ha valamelyik értékrendet kevesebb akkor vagy lejjebb adsz az igényeidből, vagy elkezded fejleszteni magad minden téren.

Az, hogy végérvényesen kiből is válik incel, igazából kitűnik. Azokból akik a gyerekkori traumájukat nem próbálták meg feldolgozni, akik nem próbálják meg a külsejükből a legtöbbet kihozni, és akik irreálisan szép nőt akarnak magukhoz képest. És mindezt úgy, hogy a sikertelenségüket valamire fogják. De sose hiszik, hogy ők is hibások.

"Ezek a dolgok már születéstől fogva eldőlnek (külső)"

Egyrészt igen, mindenki születik egy bizonyos genetikai állománnyal, amiből meg lehet próbálni kihozni a maximumot. Átlagember esetében viszont szerintem nagyon ritka, hogy annyira rosszul nézzen ki, hogy minden igyekezet ellenére csak és kizárólag a külseje legyen az oka a sikertelenségének.

"vagy az illetőnek van ráhatása (akár akaratlan is) hogy melyik csoportba tartozik, pl. személyiség, kisugárzás?"

Ez is egyrészt igen, viszont a környezetnek is nagy szerepe van a dologban szerintem. Valaki, akit folyamatosan bántanak, gúnyolnak, megaláznak pl. iskolában, és a csaladi háttere sincs rendben, az olyan maradandó lelki traumákat szenvedhet, amiket csak sok idő (és pénz) árán fog tudni feldolgozni, és nagyon erősen befolyásolhatja az emberekhez (nőkhöz) való hozzállását. Valahol meg tudom is érteni, ha egy incel haragszik a nőkre, mert nincs sikere náluk, és inkább sajnálom, mint megvetem az ilyen embereket, de sajnos az a tapasztalat, hogy nagyon ritkán hajlandóak magukba nézni és csak és kizárólag másokban keresik a hibát. Én ronda nő vagyok, engem is rengeteg bántás ért egész életemben, de nem lettem férfigyűlölő femcel. Nem a párkapcsolat az élet egyetlen értelme, és aki kapcsolat nélkül is teljes embernek érzi magát, ki van békülve magával, az sokkal könnyebben találhat számára megfelelő partnert, mint aki görcsösen akarja a dolgot.

Nagy hatással vannak rá az első életévek, mert itt épül ki az alapja az önbizalomnak, önértékelésnek. Már az újszülöttkor kulcsfontosságú, mert a biológiai igények ignorálása zsigerileg rögzíti a babában, hogy ő nem fontos, nem szerethető. Elég ehhez korlátozni a testkontaktust, külön szobába zárni éjszakára, adott időközönként etetni (nem akkor, amikor éhes). Így később nyilván komoly kapcsolatteremtési nehézségek jöhetnek, kisebbségi komplexus vagy fóbiák, paranoia stb. Kinézetnek nulla a szerepe, ha nem így lenne, csak hibátlanul szép emberek házasodnának össze, a valóságban meg bűnronda bányarémek is remek párkapcsolatokban vannak. Akinek sikerült jó önértékelést kialakítani az első éveiben, az magabiztosan tud kapcsolódni másokhoz és mások hülyesége nem töri meg a saját belső stabilitását.

Viszont ha ez nem jött össze, felnőttkorban több év önismereti terápiával korrigálható.

6

Azért ne túlozzunk... Egy szép embert többen találnak vonzónak, így többen is akarnának párkapcsolatban lenni vele. Arról nem is beszélve, hogy a szépség nem kis önbizalmat tud adni.

Ettől függetlenül persze marhaság, hogy az átlagosak, vagy átlag alattiak számára LEHETETLEN KÜLDETÉS párt találni, valójában tényleg közel sem olyan nehéz, mint ahogy azt az incelek láttatni szeretik.

De azért olyat ne mondjunk, hogy a pártalálás szempontjából a kinézet teljességgel irreleváns, mert mind tudjuk, hogy nem az.