Az egyik tényleg mindig jobban szeret a pár tagjai közül?

Eddigi párjaimba mindig szerelmes voltam és férfiként felnéztem rájuk. Voszont nem jártam jól velük. Az egyik folyton az anyja alá helyezett és a gyerekünk nem érdekelte, a másik pedig megcsalt.

A mostani páromra nem igazán tudok felnézni. Talán amiatt, mert jobban keresek nála és sok mindenben tapasztaltabb vagyok. Szinte irányítani, terelgetni kell. Kocsija sincs, nekem van. Szóval ha valahova megyünk, én viszem őt. Viszont nagyon kedves, előzékeny velem mindig. Lesi minden gondolatom, igyekszik kényeztetni, mindenben a kedvemet keresi még 2 év után is. Szeretem emberileg, mert jó lelkű, megbízható. De szerelmes nem vagyok belé. A kezdeti rózsaszínű köd elmúlt, ez természetes, de ha vele vagyok, mindig ott van bennem, hogy bár lenne bennem több tűz iránta, hogy bár fel tudnék rá nézni.... De ha eszembe jut, hogy eddig ezek nem hoztak hosszú távú boldogságot, akkor azt gondolom, vele jól járok. De szabad ilyet racionálisan eldönteni? Vagy hallgassak az érzelmeimre? Keressem a szerelmet, keressek egy nagy betűs férfit? Van erre esélyem 40 felett? Vagy ott majd megint én fogok jobban szeretni?

Aki ebben okos, kérem segítsen nekem kibogozni a lelkem/elmém/szívem kuszaságát ebben a dologban.