Pasik! Elképzelhető, hogy nekem a csajozós életmód amolyan sorszerűség?

Szerintem valahol mindig is az a srác voltam, aki nőcsábász akart lenni. Hiába voltak időnként romantikus érdeklődéseim, hiába volt szerelmi csalódásom, valahogy mindig visszatértem arra az útra, amikor azon gondolkodtam, hogyan tudnék minél több nővel lefeküdni.

Emlékszem arra, hogy pár évvel ezelőtt, kitaláltam egy projectet, hogy 1 év alatt 2000 nőt szeretnék megszólítani. Ebből aztán nem lett semmi, mert szerelmes lettem egy nőbe, és akkor feladatam ezt a tervet. Lényegében egy villámkapcsolat volt az egész, de engem megviselt a szakítás!

Vagy előtte volt, hogy vallásos lettem, és akkor az aktuális barátnőmmel nem szexelhettem, házasság előtt mert tilos volt (de egy idő után petting volt köztünk...). Már azon is gondolkodtam, hogy elveszem feleségül idővel, szóba került, hogy eljegyzem. Aztán szétesett minden: vele szakítottam, a vallást otthagytam.

Nem akarom az egész életem elmesélni, de a lényeg az, hogy amikor úgy volt, hogy szembefordulok a csajozó életmóddal lett valami, ami miatt visszafordultam erre az útra.

Most már kezdem elfogadni ezt az egészet, és érik az elhatározás, hogy akkor adjak bele mindent: ismerjek meg rengeteg nőt, aztán feküdjek le annyival, amennyivel tudok. És még valami: legyek jó szerető. Legyek az a pasi, akire ha visszagondol a nő, érezze azt, hogy velem volt a legjobb a szex! Tehát minőségi élményt kell nyújtanom.

Lehet, ez nekem valamilyen spirituális út, vagy valami ilyesmi.

Mit gondoltok?