Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Működhet úgy a kapcsolat, ha megvan a kompromisszumkészség mindkét fél részéről, de gyakorlatilag mindenben kompromisszumot kell kötni, annyira eltérőek az igények?
Adott mondjuk 2 ember, ahol:
Az egyik jóval inkább introvertált, szüksége van egyedül eltölthető időre a párkapcsolatban is, nem szeret eljárogatni bulizni, társas összejövetelekre, az érdeklődési köre is inkább a 4 fal közt van.
A másik fél jóval inkább extrovertáltabb, a programok és a párjával non-stop együttlét az éltetőeleme, ez tölti fel. Emiatt rendszeresen a hétvégékben kompromisszumot kell kötni, de úgy, hogy az egyik fél legalább az egyik nap kellemetlenül érzi magát, mert a hétvége egyik napján olyat csinál, amit nem akar, míg a másik fél a másik nap érzi magát kellemetlenül, mert akkor "rajta a sor", hogy engedjen.
Szerintem ez egyrészt értelmetlen,másrészt rém idegesítő. Ha a két fél egyszerűen ennyire különbözik, teljesen felesleges együtt lenniük. Minek? Hogy egész életükben mindig mindenben megalkudjanak? Az mitől jó vagy kellemes? Mi lesz benne az élvezhető?
Én ebben semmi örömet nem lelnék. Vagy azért, mert a saját jókedvem menne el, vagy azért, mert a páromé. Legyen akármekkora is a kompromisszumkészsége a partnereknek, ez olyanfajta éket és rosszérzést ver a kapcsolatukba, ami egy idő után tönkreteszi a szeretetüket.
Valamennyit lehet engedni, sőt valamennyit szerintem muszáj.
De ez így túl sok amit leírsz.
Sajnos egyszerűen nem illetek össze.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!