Szingli nők! Alapítanátok olyan férfival családot, aki a mamahotelban lakik?

Nem

Nem fogok eltartani senkit!

Több oldalú a kérdés:

1. Jelenlegi helyzetemben fiatalnak tartom magam a családalapításhoz és nincsenek meg az anyagi alapjaim a gyerekneveléshez, párom sincs. Így a kérdés 10 év múlva fog érinteni kb, mikor 30 leszek.

2. Tételezzük fel, hogy 30 éves vagyok, egy 25-35 éves férfival sodor össze az élet. Helyes, minden klappol, de otthon lakik. Engem ez nem zavar, mert én már addigra elköltöztem otthonról és még csak randizgatunk. Egy idő után felmerül az összeköltözés gondolata, megmondom, hogy lakjunk nálam, beleegyezik, elvesz feleségül, majd jön a gyerek. Ez oké.

3. Ha azt szeretné, hogy hozzájuk költözzek anyós-após nyakára, arra nem vagyok hajlandó. Az ilyen nénik teljesen bele vannak szerelmesedve a fiaikba és soha, semmi nem lenne jó, amit én csinálok. Nekem az ilyen élet nem pálya. Kilométerek kellenek közénk és a szüleink közé ahhoz, hogy a házasság, család normálisan tudjon működni és a nagyszülők ne érezzék azt, hogy mindenbe belebeszélhetnek, minden délután nálunk lebzselhetnek.

Félre értés ne essék, nem utálom a saját szüleimet, se a jövendőbelim általam még nem ismert szüleit így előre is, de láttam, hallottam sok példát az ilyen együtt élésekre és szinte sosem működnek jól.

A Párom a szüleivel élt pont mikor összejöttünk de magára mosott, főzött stb. Persze emiatt mindenki más elutasította. Mi 3 hónap után költöztünk össze, 1,5 éve lakunk együtt. Azt kell mondjam, a legönállóbb, legsegítőkészebb társ, akivel valaha is éltem, maximálisan csinálja a dolgokat mindig észreveszi magától a tennivalót.

Ennyit arról, hogy soha ne legyünk elítélőek.