Elképzelhető, hogy minél harciasabb egy férfi/nő annál érzékenyebb?

Ez nem teljesen ezen múlik.

Én világéletemben túlérzékeny voltam. Még azelőtt olvastam a témáról, mielőtt a köztudatba lett volna, és igazából nagyon sok szituációba tudatosítanom kell magamban, hogy mit is érzek és miért. Erről sokat lehetne írni, de most nem ez a lényeg.

Régebb viszont nagyon nem tudtam volna kiállni magamért. Ennek az önbizalomhiány is az egyik oka, de a lényeg, hogy sokat dolgoztam magamon és jelenleg viszont nagyon nem tűröm az igazságtalanságot. Emögött talán főleg traumák állnak, de ez megintcsak nem kérdés.

A lényeg, hogy régebb is érzékeny voltam, és sose álltam volna ki magamért. Most is érzékeny vagyok, és harcolok az igazamért - bár a harcolás is egy érdekes szó, nem biztos, hogy illik rám, mert érzékenységem miatt nagyon empatikus is vagyok és mindig próbálom megérteni a másik igazát is, és bár szeretek vitatkozni, mindig igyekszem nem megbántani a vitapartnerem.

Ettől függetlenül én itt szinte minden második kommentem után megkapom, hogy femináci vagyok :D

3-as:

Ez egyébként egy kicsit összetettebb kérdéskör. Ha mindenképp vezetői képességekről akarsz teorizálni, kezd a DISC modell megértésével.

6-os:

Nem hiszem, hogy a családi életem ezt befolyásolta volna. Mármint nyilván a környezet formál minket, és hatással van ránk, de nekem igazából egy elég jó családi hátterem volt. Ettől függetlenül lettem önbizalomhiányos, önmarcangoló, és elég bizonytalan, ezzel együtt túlérzékeny. A szüleim szerencsére támogatóak voltak és amikor ezt látták elvittek pszichológushoz, oda szerettem is járni, de kamaszkorom után magamtól többet fejlődtem mint akkor.

Később beszélgettem erről apámmal, kiderült, hogy igazából neki is hasonló volt a fiatal énje, szóval az is lehet, hogy ez ilyen örökletes melankólia szerűség. Már ha van ilyen persze.