A bántalmazókban hogyhogy nincs annyi gátlás érzés, hogy ne merjen a párjára kezet emelni, meg ilyenek?

10-es: akkor nőként elmondom, hogy ez hogy néz ki, mert te kívülről soha nem leszel képes ezt látni. Életem első kapcsolata bántalmazó volt. Mikor összejöttünk, feltétel nélküli szerelem volt részemről. Fantasztikusan indult a dolog, a tenyerén hordozott, ő volt álmaim netovábbja. Kb. egy- másfél év telt el totális lila ködben, mikor jöttek a jelek. Igen, látjuk őket, mindenki látja, de egyetlen "véletlen" rászorítás a karra, egy megragadás, egy lökés nem ok a szakításra. Meggyőzzük magunkat, hogy véletlen volt, nem volt direkt, nem lesz több ilyen. Mézszirupos napok jönnek utána, és elhiszed, hogy minden rendben van. Nekem az volt a szerencsém, hogy

- túl fiatal voltam ahhoz, hogy családot alapítsak vele, hitelt vegyünk fel, hozzámenjek a rózsaszín ködömben, és ezáltal végletesen kiszolgáltatottá váljak neki

- sokkal jobban ki tudok állni magamért, mint az átlag.

És mégis: a 3. pofon után szakítottam csak vele. Mert ez nem olyan dolog volt, mint ahogy képzeled. Az elsőnél veszekedtünk, elcsattant. Majd nyomban térdre rogyott, bocsánatért esedezett. Jó, oké, hülye volt, megbánta. Nem rögtön jött a második.

(Ma már, 20 évvel később feleannyiért is otthagynám az illetőt, de én már egy érett, tapasztalt nő vagyok, nem egy szerelmes fiatal.) Én csak szerettem volna őt szeretni, szerettem azt az életet, amit együtt képzeltünk el gyerekekkel, kutyákkal. Én viszonylag hamar vettem észre, hogy mi az irány, amerre tartunk, de ehhez az kellett, hogy az apám agresszív alkoholista legyen, és gyerekként végignézzem a folyamatot. 2 és fél év alatt háromszor pofozott fel és kétszer megerőszakolt. Azt mondta, hogy nem erőszak, ha én nem akarom, mert a barátnője vagyok. Naiv voltam? Igen. Hibás azért, amit velem tett? NEM! Hibás voltam a 2. pofonért, mert nem hagytam el az első után? NEM! Ez mind az ő sara. Ezek a bántalmazók bűnei! Kedves 10-es! Ne olvasd őket az áldozatok fejére!

Ne, inkább ne mondj semmit, nem vagyok kíváncsi a hülyeségedre.

Eleget láttam akkor, amikor az exem elhagyott egy agresszívabb pasiért. Meg azután is.

Bocs, de egyáltalán nem vagyok kíváncsi a női magyarázkodásra.

Ha megvertek, az a te hibád, mert a normális pasik helyett a domináns majom kellett.

10 voltam.

#13

Nem. Az nem a te hibád, hogy a másik ember nem tudja kezelni az indulatait. Az viszont már a te hibád lehet, ha ilyen helyzetbe keredsz.

Ez a téma egyébként tipikusan alkalmas arra, hogy kiderítse az ember, hogy egy önkritikát megvető, feminista nőről van-e szó, vagy pedig egy értelmes emberről, aki hajlandó vállalni az élete miatt a felelősséget, a mártkodás helyett. Ha jól vettem észre, a feminizmus szerint a nő semmiben nem hibás, csak áldozat. Bezzeg a gonosz ferifiak... Hihetetlen mértékben káros, romlott gondolkodás ez, amitől minden lánygyerket meg kellene óvni.

Hallottam egy olyan esetet - nem tudom igaz-e - hogy a nő bemenr a kínai üzletbe vásárolni, és ott el akarták rabolni. Túl sokáig volt bent, és a pasija - aki kint várta - ment be a boltba, mert túl sokáig volt bent. Akkor derült ki, mi folyik ott. A boltot állítólag be is zárták.

Na, ebben az esetben NEM A NŐ A HIBÁS, hiszen csak vásárolni ment be!

De ez nem ugyanaz mint amikor egy nőnek lehetősége van VÁLASZTANI és MEGISMERNI egy embert.

Azért mem, mert az agresszív-nőcsábászokon az esetek többségében LÁTNI LEHET, hogy milyen: hanglejtés, mimika, gesztusok, megnyilvánulások stb.

Ne akard már nekem kitalálni, az összes ilyen hitvány alak a bűnöző Ted Bundy intelligenciáját viseli magán! Van aki igen, de a többségük biztosan nem!

Érdekes módon, én ránézésre látom azt, hogy ki milyen ember, de a nők miért veszik észre. Pont ők, akik elvileg jobban tudják olvasni a testbeszédet... Most vagy arról van szó, hogy a nők nem akarják észrevenni, vagy arról van szó, nem tudják észrevenni.

Zárásként egy személyes történet:

A lánytestvérem hamarosan válik.

A "jó fiú" férje ugyanis ki akarja magát élni. Na, neki valóban megtévesztő a kedvessége, de már a házasságkötés előtt is felvetettem azt, hogy nem kellene hozzámenni, és erre fel is hoztam egy érvet.

Az egész családból senki nem hitt nekem. De mégis nekem lett igazam.