Jogosan vagyok dühös anyám rossz kapcsolatára? Egy mentálisan beteg férfi az apánk, aki teljesen manipulálja,egy mesteri lelki bántalmazó.

Anyámat leépítette, valahogy anyám szerint az normális,hogy rettegésben nőttünk fel, és egy ilyen kapcsolatba sok gyereket kellett szülni. Azonban a testvéreim nagyon komoly öndestruktív, autoagresszív hajlammal küzdenek, mivel egész életünkben sírtunk és komoly lelki tortúrákat éltünk át minden héten.

Elmenekültünk a testvéreimmel, én tartom el őket egy albérletben az amúgy is kevés fizetésemből, anyám pedig szerint eltúlzom a problémát, még mindig nem kell családsegítőhöz fordulni. (Mi már fordultunk helyette, de sajnos amíg ő nem hiszi el,hogy baj van, nem lehet rajta segíteni, mindig van kifogás. Sajnos mivel "verés" nincs, csak fenyegetés, ezért külsérelmi nyomok hiányában a rendőrség sem tud mit tenni).

Akinek ilyen szintű pszichózisban szenved az anyja, és teljesen legalizálja a gyerekei tönkretételét is, azt hogyan lehet lelkileg "elengedni"?

Nagyon rossz, mert szeretem őt, de mindig úgy éltünk, hogy nekünk kellett őt is védeni, és kb. akkor is megsajnáltam, ha felrakta a levest főni...

Dühös vagyok anyámra, amiért sok embert maga mellé rántva részt vettünk a beteg életükben, és én most 32 évesen nem a saját életemet élem,sosem lesz gyerekem, mert a testvéreimről helyette gondoskodom. Én, vele ellentétben, érzem ebben az anyai felelősségem. Ő is, elvileg, de valahogy mégsem jön el onnan.