Nők! Hogy érzitek magatokat a párotok baráti társaságában?

Nem nagyon vannak barátai, szóval nem tudok nyilatkozni.:)

Régebben voltak közeli ismerősei, na nekik csak akkor mutatott be, ha nagyon muszáj volt. Néhány kollégájával szökőévente egyszer elmentek moziba, fel se merült, hogy vinne engem is. Ezek nagyon felszínes ismertségek voltak. A kollégái a munkahelyből adódóan ott voltak neki, de nem nevezném őket barátnak. Sokáig gondoltam azt, hogy szégyell, mert soha nem mutatott be ezeknek a srácoknak, de rájöttem az évek alatt, hogy igazából nincsenek barátai. Egyszer elszólta magát, mondott egy példát arra, hogy az ember nem mutatja be úton-útfélen a barátnőjét más pasiknak, nehogy lecsapják a kezéről, ezen jól meg is döbbentem akkor, hogy ez lenne az ok, hogy ettől fél? Én meg azt hittem, szégyell. De ugyanez volt más társaságban is, abszolút távol tartott engem az ő körétől, gyakorlatilag semmi jelét nem mutatta, hogy együtt vagyunk, annak ellenére, hogy nyílt titok volt. Na az nem esett jól, akkor határozottan azt éreztem, hogy szégyell. Most inkább azt gondolom, nagyon súlyos mentális problémái vannak és ahogy idősödik, egyre jobban jön ki rajta. Nem tudtam kiszabadulni ebből a kapcsolatból és annyira nincs senkije, hogy attól félek, ha egyszer elválnék tőle, az a típus lenne, aki képes lemészárolni a családját saját magával együtt.