Honnan kéne tudnom,hogy mire gondol, ha nem kommunikálja?

Első: Az a gond, hogy kicsit már én is kezdem elveszíteni a lelkesedésemet a bizonytalanság miatt és nem tudom hogyan tehetném őt érdekeltté.

Második: Ezt a helyzetet is teljesen megértem. Amiket leírtál, azokban az esetekben tényleg meg kell találni az egyensúlyt, hogy mit lehet kimondani, mit nem, hogy lehet elkerülni a vitát, stb. Párkapcsolaton belül már tök más, mert oke, hogy vannak ilyen nézeteltérések, de mellette ott van az is, hogy szeretitek egymást és ez azért megnyugtató. Sokkal könnyebb így a problémákról is beszélni még akkor is, ha vitába torkollik.

Na de ha még nem vagytok kapcsolatban és a bizonytalanság pont ebből fakad, hogy nem tudod mi lesz, mit akar a másik, akkor nem egyszerűbb teljesen őszintének lenni? Hiszen még nem is tudja, hogy mire harapok, hogy mi az, amit jobb, ha elhallgat. Sokkal könnyebben megérteném, ha elmondaná,hogy mire gondol. Igen, a rossz tapasztalatok miatt( tudom,hogy nem kéne átvinnem egyik kapcsolatból a másikba) bizonytalan vagyok a jó végkifejletet illetően és csak arra vágyom, hogy azt mondja: nem verlek át. Ezt nem érzik meg a férfiak, hogy csak ennyire lenne szükség? Valami lelkifröccsre? Nem gyűrűt kell ígérni, csak valami bizonyosságot adni,kimondani, hogy igen, még mindig érdeklem.

Nem akarok én se rágörcsölni,de olyan jó lenne, ha élvezném az egészet, nem pedig az lenne, hogy kétségek közt hánykódom.

Amúgy röviden erre vágyom, hogy kimondja, hogy még mindig akar és kedvel és basszus ezek nekem nem mindig egyértelműek. Lehet kívülállóként igen, de amikor valaki benne van a sűrűjében, akkor nem biztos, hogy meglát mindent. Nem tudom mennyire érthető. Azt se, hogy hogy közöljem vele, hogy azzal, ha ezeket nem mondja ki sűrűn azt hiszem, hogy el akar taszítani magától, hogy csak idő kérdése és ki fog offolni.

Huh, na sokat írtam, de már ki kellett adnom magamból...