Lányok, mit szólnátok, ha a párotok adna nektek havonta x összeget, hogy ne menjetek el dolgozni, hanem inkább együtt legyetek? (Pl. elmentek kirándulni, megnézni egy várost, strand, stb. egyszerű programok)?

Nem olvastam el a válaszokat, szóval lehet írták már. Ha fizet mellé tb-t, és köt egy nyugdíjbiztosítást, egy életbiztosítást, meg egy olyat, amibe minden hónapban félrerak mondjuk a fizetésemmel megegyező összeget, amit megkapok ha szakítanánk, akkor oké.

Mert ugye az ember nem kizárólag azért dolgozik, hogy a jelenben legyen pénze. Így lesz ellátás, nyugdíj, és ha évekig lukak vannak az önéletrajzban, akkor az nem mutat jól, tehát a szakmámban egész életre hátráltat. Emiatt kéne a havonta félrerakott pénz. Kompenzációnak. Plusz azt sem akarom, hogy meghal, aztán én ott állok csupasz seggel, semmi szakmai tapasztalattal.

Háát...

Amíg meg nem találtam a nekem megfelelő szakmát nagyon rosszul kerestem és gürcöltem. De akkor is furán hangzott volna ez az ajánlat.

Így vissza gondolva, ha fizeted a tb-met és spórolhatok. No meg elmehetek suliba, tanfolyamra...Később, ja akarok, részmunkaidőbe dolgozni. Úgy én elfogadnám az ajánlatodat.

Szerintem pár év alatt megunnánk hogy sülve-főve együtt vagyunk. Akkor vissza mennék rendesen dolgozni.

Tévedés ne essék! Szeretem a munkám. De régi álmom egy hagyományos családmodell, ahol anyu vezeti a háztartást, apu dolgozik. Mindezt úgy, hogy egyikük sincs túlhajtva. Tehát lenne idő kirándulni, világot látni.

"Mi ez a lyuk az önéletrajzában?"

"A pasikámmal mentem a állatkertbe, mer' egyedül uncsikázott."

"Összejöttem egy lánnyal, minden szuper, egyetlen probléma, hogy dolgozik."

Most komolyan, honnan van ennyi aberrált?

Igen. Ugyanannyi nettó, mint amennyit most keresek. Bejelentett állással (vállalkozó vagy, ugye), referenciával, ha kell, és a teljes bérre bejelentve teljesen legálisan. Vagyis normál módon foglalkoztatnál, csak nem kell dolgoznom :)

És még ekkor sem mennék bele, mert olyan szakmám van, amiben folyamatosan kell tanulni, foglalkozni vele, különben lemaradsz.

"Értem" a kérdésed és remélem jóindulattal akartad, hogy a párod ne dolgozzon. Azonban az önérzetének igenis fontos, hogy ő maga is értékes, kereső, önálló egyén legyen. Igen, keveset keres,de rajta kívül sajnos nagyon sokan mások is.. ez valószínűleg nem az ő hibája. De!

Ha értékeled valamire őt és nem csak egy kiszolgáltatott kirakati babát akarsz magad mellé, miért nem azzal próbálkozol nála, hogy hagyjon fel a munkájával és álmodjon magának valamit, egy vállalkozást, amit szeretne te pedig támogatnád a megvalósításban. Ez máris másképp hangzik és így már máshogy is beoszthatná az idejét. Ne becsüld alá, ha szereted!