Másoknak semmi problémájuk nincs az életben?

Úú, tényleg ezek a családi/házas fotók a kedvenceim: jolika szeretettnek érzi magát és el van jegyezve petikével. Hetente minimum egyszer ultraszerelmes képek, szívecske a homokban a cserkeszőlői termálbsn, szelfi a bolonyai spagettivel, tudomisén éveken keresztül.

Majd egyszer csak jolika szeretettnek érzi magát és el van jegyezve. Mondom, mi ebben az új, de hoppá várjál csak: lacikával. Hová lett petike? Nincs is már se bolonyai, se szívecske, csak lacikás képek.

Találkozom petikével: te figyi már, szétmentetek? "Jaja, már 2 éve szét kellett volna."

Oh

Régebben mikor fiatal voltam szegény család anyukám rákos volt meg is halt benne.Aztán meguntam magam kimentem külföldre és melo melo.Mára semmi anyagi gondom nincs egy évben csak 6 hónapot dolgozok a maradék 6 pihi.

De már nem is keresek párt/társat besavanyodtam.

10 éve vagyok a férjemmel. Az első gyerekünk születése előtt volt egy komoly párkapcsolati valsagunk, de megoldottuk. A második gyermekünkkel terhes voltam, amikor ő hónapokig ágyhoz kötött beteg volt. Facebookon kb évi egy valamit osztok meg a csaladomrol, nyilván nem a nehézségeket fogom.

De amúgy köszönjük, remekül vagyunk, csak folyton fáradtan, és mindig több a munka, feladat, elintezni (és fizetni) való, mint ami belefér az időnkbe. Ne foglalkozz mások vélt boldogsagaval, ha nem tudsz nekik örülni, csak megmérgezed magad az irigykedessel.

Szerintem az a legnagyobb gond,hogy a FB szemüvegen át nézed a világot.

Néha én is szórakoztatom magam azzal,hogy mások képeit nézegetem.

Van vagy 400 ismerősöm.

Az a legviccesebb,hogy aki aktívan prezentálja a boldog luxuséletét (és ismerem is annyira,hogy meg tudjam ítélni) az mind üres külsőség.

Az olyan ismerőseim,aki kb regisztrációkor raktak fel egy képet vagy nincs is Facebook profiljuk sokkal őszintébbnek tűnnek.

Biztosan van egy egy kivétel,de én így látom.

Nem teljesen értem. Nekem vannak problémáim, pl. a nagypapám nagyon sokat betegeskedik újabban. Mégis mi a túróért kellene ezt megosztanom a facebookon? Mit kellene tennem, lefotóznom amikor épp rosszul van, és megosztani a képét hogy minél jobban sajnáljon engem mindenki???? :D

De most komolyan kérdezem, ezt így képzeled el? Pakolja ki az ember, hogy betegségekkel küzd, nem kapott hitelt, stb?? Ezek privát dolgok, nem tartoznak mindenkire...

"Mit kellene tennem, lefotóznom amikor épp rosszul van, és megosztani a képét hogy minél jobban sajnáljon engem mindenki????"

Ne forgasd ki, nem erről szól a poszt.

Az én szememben az, hogy hol nyaralok az asszonnyal, hogy éppen elkezdett a gyerek járni, éppen annyira magánügy, mint az, hogy elváltam, vagy hogy kiderült a gyerekről, hogy autista. Az emberek a pozitívat mégis szétkürtölik, a kudarcokra meg szűkölnek, hogy magánügy. Ezzel pedig azért akad nem kevés probléma, lássuk be.

#17

Nekem az, hogy elmegyünk nyaralni, nem privát infó, hiszen nyilvános helyekre szoktunk járni nyaralni, nem valami titkos vip helyre. :D

Értsd: a város főterén rólunk készült fotóval nincsenek etikai aggályok, a kórházban fekvő nagypapám fotózgatásával vannak etikai aggályok. Szerintem legalábbis. Nekem evidens, hogy a kettő közül melyiket osztom meg az ismerőseimmel, és melyiket nem.

#18, még mindig kiforgatod. Nyilvánvalóan f.szság lenne a beteg nagypapáról posztolni, de még egyszer: ilyet senki nem mondott. Meg olyat sem mondott senki, hogy ki kellene posztolni a rossz dolgokat. A téma az, hogy az emeberek általában jobbnak mutatják be az életüket, mint amilyen és ezzel keltenek egymásban feszültséget.

Egy példa: egy kollégámmal veszekedett állandóan az asszonnyal, amit a dohányzóban beszélt ki nekem. Ha fb-on megnézted őket, akkor mindenféle virágcsokrokat posztolgattak, egymásnak küldözgették a szívecskéket. Na most: senki nem várja, hogy a veszekedéseiket is kiposztolják fb-ra. Én eleve azt nem értem, miért kell nyilvánosan enyelegni, pláne akkor, ha amúgy még nagyrészt valótlanságot mutat.

Senki nem akar beteg nagypapákat meg problémákat látni, de attól még vetíteni nem kell.