Párkapcsolatban élő nőként hogyan utasítsak el egy másik férfit?

Ha retardált, nem fogod tudni lerúgni sem magadról.

Feleségemnek is volt egy ilyen tanítványa (nála idősebb volt a fickó, több eszet vártunk tőle). Még az is csak ideig-óráig segített, hogy nyíltan beolvasott neki és elküldte a fenébe, hogy nem szégyelli magát, hogy ennyire nem tiszteli a házasságát... Elé kellett mennem a munkahelyére és nyomatékosan megkérni az úriembert, hogy ha nem akad le róla, nem csak megbuktatva lesz, hanem én is randizok vele.

"Azért nem akarok bunkó lenni vele, mert tényleg nem nyomul, nem erőszakoskodik, a kommunikációnk 99%-a nem erről szól, hanem szakmai dolgokról. Olyan, mintha csak simán barátnak tartana, de időnként azért jelzi, hogy még mindig tetszem neki"

Nem veszed észre, hogy pont ezzel a szürkezónázással él vissza?

Nem vágom ezt a büntetés dolgot. Miért büntetés az hogy nem kérek a kéretlen közeledéséből? Hogy lehet így gondolkodni? A határainkat mi húzzuk meg, nem más dönti el hol vannak.

Távol kell tartani, csak munkaügyben beszélni vele, és megmondani kerek perec hogy nem fogsz sehova se menni vele, úgy se hogy a párod is ott lesz. Nem szavad vele barátkozni, mert az ilyen azt fog félreértelmezni amit csak akar, és képes aztán hisztizni hogy bátorítottad. Szívességet sem szabad tőle soha kérni mert azért is behajtaná a fizetséget.

Egyébként nem azzal van a baj hogy valakinek megtetszik valaki aki foglalt, hanem ha nem érti a nemet és próbál barátkozás fedőnéven valamibe belemanipulálni, miközben a szándékai ugyanazok mint előtte.

Jó, de egy idő után már zavaró, nem? A folyamatos utalgatás. Nekem az lenne. Egyszer és mindenkorra le kell zárni, hogy "nem, és kérlek a továbbiakban se nyomulj, kérlek"

Ennyi. Ez nem bunkóság, de ha valóban zavar a helyzet, akkor én ezt tenném.

Nem barátkozni, meg persze, majd a páromat is vinném, édes hármasban.. na persze!