Normalis lehet ez meg, vagy inkabb atment a szerelem rajongasba?

Lehet furanak fog hangzani a kerdesem, de az a problemam, hogy ugy erzem tul szerelmes vagyok a baratomba.

Nem o az elso kapcsolatom, es lassan 2 es fel eve egyutt vagyunk. Vannak jobb es rosszabb idoszakaink, van amikor sokat veszekszunk, kisse ridegebbek vagyunk egymassal, van amikor meg mint a kapcsolat elejen, mindig egyutt akarunk lenni ilyenek.

De ha oszinte akarok lenni, nekem altalaban mindig az utobb emlitett erzesem van. Reggel o az elso gondolatom, vele almodok nagyon sokat, sokat akarok vele lenni, ha nem akkor mindig a telefont nezem hogy keresett-e, vagy a kepeit nezem instagramon, ilyenek.

Ez szep es jo, de nem hiszem hogy egeszseges, hogy meg mindig igy erzek. Nem kellett volna ennek mar atmennie a rozsaszin felhobol egy “nyugodtabb” szerelembe? Latom a baratomon hogy szeret, sokszor ki is mutatja, de erzem hogy o mar nem erez igy, mint en, de nem hibaztatom mert ugy erzem nekem se kene. Azert zavar csak a dolog mert eleg sebezheto vagyok miatta, peldaul az hogy hogyan beszel velem, hogy viselkedik velem befolyasolhatja az egesz napi hangulatom. Kicsit olyan, mintha rajonganek erte. Nem tudom mit kellene csinalnom, mert egyetem miatt a szorgalmi idoszakban amugy csak 2 hetente tudunk talalkozni de akkor sem csokken ez az erzes.