Párkapcsolatotok kialakulása előtt hogyan alkudtatok meg önmagatokkal, hogy a saját időtökből, hobbitokból és addig kialakított szokásokból áldoznotok kell arra, hogy a kapcsolatotokat tudjatok alakítani?

Kinek mi a drasztikus? Akinek minden héten több napnyi egyedüllét / barátokkal programok kell, az még nincs kész egy kapcsolatra szerintem. Sportolni meg lehet kapcsolatban is, én továbbra is heti háromszor lejárok a terembe, barátnőm támogat is ebben.

Nem is igazán áldozatnak / megalkuvásnak nevezném ezt.

Olyan párt kell keresni aki miatt nem kell olyan "drasztikus átalakuláson" végigmenni. Ha te sportolsz, akkor addig ő is foglalja el magát pl ő is sportoljon addig valamit vagy csinálja addig ő is a hobbiját. Énidő is kell mindenkinek, azt is lehet egy időben csinálni.

Ha már fel kell adnod valódi önmagadat, és valami megfelelési kényszer miatt folyamatosan körbe kell rajonganod a másikat, az sem normális.

Az egészséges egyensúlyt kell megtalálni, hogy egyik fél se adja fel az addigi életét, de mégis jusson idő a másikra is.

Sajnos nem könnyű ezért sem egy olyan társat találni, aki jól tud illeszkedni az eddig megszokott életmódunkhoz.

Azon múlik minden, hogy mennyire vagytok képesek jól együttműködni, tolerálni a másik "szokásit", életvitelét. Sok múlik a megfelelő kommunikáción, és bizonyos személyiségtípusokon is (ki kihez "illik").

Egyáltalán nem zavart, nem csökkent a hobbira fordított időm. A hobbijaim egy részét már együtt csináljuk a párommal, a másik részét meg csinálom egyedül, addig ő is csinál valamit.

Mivel baráti körben ismertük meg egymást, a nulladik naptól közös a baráti körünk, így a szociális élet se probléma, ugyanúgy találkozunk a barátainkkal mint korábban.

Nem csökkent semmit az "énidőm". Ha akarok elmegyek szórakozni, férjem vagy jön velem, vagy nem.

Otthon is pontosan ugyanazt csinálom, mint mikor egyedül voltam, olvasok, gépezek, tanulok. Férjem ugyanígy. Nyilván néha beszélgetünk közben, de attól még mindenki elvan a saját kis dolgaival.

A sport az életem része.Ez is én vagyok.Ezzel együtt vagyok elfogadva.Nem kérte,hogy ne menjek,mert megérti,hogy egy személy sokmindenből áll.Ami akkor szimpi volt neki,az ma is az.A sportot lehet átszervezni,időpontot módosítani és neadjisten ritka indokolt esetben lemondani is.

Ettől még nem fog összedőlni a világ.

Senkitől nem veszek el semmit,és a teendőinket is maradéktalanul meg tudom csinálni mellette,és a kapcsolatunkat sem kell hanyagolnom.

Heti 4x 1-1,5 órát.

12 éve.

4 éve élünk együtt.

Szerintem ez addig lehet zavaró, amíg csak együtt jártok.

Addig kell mindenkinek a saját lakhelyétől a randira menni, meg vissza, vagy egymáshoz+ után az edzés meg egyéb elfoglaltságok. Ezek így egyszerre sok időt vesznek igénybe.

Azoknál lehet ezt jól megoldani, ahol már együtt élnek a felek, ahogy #4 és #7 is írta. Otthon úgyis találkoztok, addig meg mindenki "csinálja a dolgát".

Nyilván egy párkapcsolat időt igényel, ha valaki erre nem hajlandó, akkor ne keressen párkapcsolatot.

Nekem volt 1-2 olyan dolog, amiből nem engedtem (pl. heti 2 edzés), de másból meg igen (ritkábban látogatom meg a szülőket, mert még fiatalok és jól elvannak amúgyis), vagy nem túlórázok annyit, mint egyedül stb.