Nagyon hiányzik, pedig már féléve nem beszélünk. Mit tehetek?

Volt egy nagyon jó barátom, akivel közel tíz évig tényleg csak barátok voltunk, majd hirtelen több lett belőle ennyi év barátság után, és ez tartott egy kis ideig, majd úgy döntött, hogy megszakít velem mindent kapcsolatot. Nem indokolta meg miért, szimplán kizàrt az életéből, letiltott mindenhol, és egy barátján keresztül közölte velem, hogy ne keressem többet. Egyszer összevesztünk egy piti dolgon, majd hanyagolni kezdett, ezek után pedig nem sokra kizàrt az életéből. Azóta eltelt félév. Próbáltam mással, de nem működik semmi. Vele egyszerűen minden tökéletesnek tűnt, olyat éreztem vele, mint még soha senkivel. Mikor mellette voltam, minden mesebelinek tűnt, de soha nem beszéltem neki az érzéseimről, mert gyáva voltam, és igen, tudom hogy ez nagyon gyerekes, és szánalmas.

Mit tudok tenni? Nagyon hiányzik. Közel tíz év alatt tényleg mindent megtudtunk egymásról, mindenről beszéltünk, ismerem a családját is, a barátait, hiányzik az, hogy beszéljünk. Soha senki nem tudott rólam annyi mindent, mint ő. Nem bírom feldolgozni azt, hogy ő már nem szerepel az életemben. Ráadásul úgy érzem, hogy senkivel nem fogom még egyszer azt az érzést érezni, mint vele mikor összejöttünk... Ti voltatok már hasonló helyzetben? Mi segített?

Próbálom elterelni a figyelmemet, eddig nagyjából sikerült is, de az utóbbi hetekben megint éjjel-nappal csak rá tudok gondolni, pedig állandóan dolgozom szinte, ha meg nem dolgozom, akkor tanulok, vagy sportolok.

Nem tudom mit tegyek. Már azon gondolkodtam, hogy személyesen megyek el a hàzàhoz, hogy legalább azt mondja meg, hogy miért dobott ki az életéből. Már minden hasonló eszement dolog megfordult a fejemben. Tanácstalan vagyok.