Jogosan sértődöm meg ezen még akkor is, ha van párom?

Két férfi kolléga gátlástalanul kibeszélt, amikor azt hitték, lementem ebédelni a többiekkel, de pont úgy ülök, hogy elbújtam a monitorok mögé, és nagyon csendben is voltam.

Az egyikük azt mondta, hogy én tipikusan az vagyok, hogy "szép darab, de otthonra nem kéne", és szerinte ezzel a legtöbb férfi így van.

Akkor közbeszóltam, hogy kösz, mire teljesebb lefőtt, bocsánatot kérdegetett, de azóta én undok vagyok vele és ott szólogatok be neki, ahol tudok. Egy csapatépítő vacsorán pedig kicsit beivott és akkor mások előtt kezdte el mondogatni, hogy normális ember nem is jelezte volna, hogy ott van és hallja mivel ez milyen nagyon kellemetlen, nem vagyok normális, meg nézzek talán magamba, miért mondhatta ezt.

Én egyáltalán nem tudok elengedni, és folyamatosan zavar, hogy ott van, szinte alig várom, hogy felmondjon és elhúzzon egyszer.

Jogos a sértettségem? Hiába van párom, tudom, hogy nem kellene magamra vennem, mégis nagyon zavar, ráadásul az is, hogy ilyen stílusban adta elő magfát.