Hogyan lehetne párkapcsolatom, hogyha kifejezetten ronda vagyok?

Az a baj, hogy én erre nemrég jöttem csak rá. Optimista emberként mindig azt hittem, hogy nem olyan rossz a helyzet.

Sokszor beszóltak már, de mindig azt hittem, hogy ezek az emberek bunkók.

Nemrég egy kedves vagy kedvesnek hitt régi ismerősöm is kioktatott, hogy nem szeretne megbántani, de tényleg kezdhetnék valamit magammal.

Annyira összetörtem, hogy azóta szívem szerint öngyilkos lennék. Nyilván küzdőszellemnek tartom magam, tehát nem dobom el magamtól az életemet, de konkrétan olyan mélyen vagyok, hogy sikerült két hete lebetegednem erre a tényközlésre....

A konkrét probléma az, hogy úgy nézek ki, mint egy anorexiás...

Teljesen elhagytam magam.

Az előző kiszemeltem is a külsőmért dobott. Mondta, hogy nagyon sajnálja, kár értem, de nem vonzódik hozzám.

Vagy fordítsam meg a dolgot és legyek hálás, hogy nem kell már párkapcsolattal bajlódnom, hiszen a kutyának se kellek?

Hozzáteszem, hogy már a munkámra is alig tudok figyelni...minden értelmetlenné vált.

Tényleg ronda vagyok! Ennyi ember nem tévedhet.